Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 273 hogy malasztjával fukarkodik, hogy alig van benne részetek, mintha nem is ebben a városban, ebben a templomban s nem is a mostani időről mondanátok ezt ? Mit szóljanak hát azok a barbár népek, melyeket a kegyetlen sors vagy valamely kietlen tengerparthoz, vagy elhagyatott szigetekhez láncolt, hová a hit zászlaja vagy a tengeri zivatarok, vagy veszedelmes szirtek miatt eddig el nem juthatott? Pedig, ha elkárhoznak, még ők sem hozhatnak föl mentséget, de egy árva szócskát sem. »Ezeknek sem lehet megengedni.« (Rom. 9, 20.) És miért? »Mert a teremtmények szépségének nagyságából elég nyilván megismerhető azok teremtője« (Rom. 13, 5); mert a teremtmények ismeretéből fokról-fokra menve feljuthattak volna az Isten ismeretéhez s ama fény folytán, mely leikök előtt ilyenképen megcsillant, szolgálhattak volna neki. Mit szólhattok hát ti, hogyan panaszkodhattok hát ti, kik a kereszténység szivében, ebben az annyira kitüntetett városban s ebben a művelt században születtetek ? Mily körülményesen ismertette meg magát Isten a teménytelen szentírási kijelentés, a sok zsinati határozat szerén. Rém töltötte-e el legnagyobb részetek a veszedelmeknek leginkább kitett életkort a jó szülők védőszárnyai alatt, akik annyi gonddal őrködtek fölöttetek s a nevelők oltalmának karjai között, kik úgy vigyáztak minden lépés tekre? 8 midőn beléptetek az érettebb korba, hány lelki vezér bocsáj tóttá magát rendelkezésiekre, hány gyóntatóatya ajánlotta fel fáradságát, hány csüggedetlen szónok igyekezett fellángoltatni szívetekben a szent buzgalmat, hány épületes könyvet adtak kezetekbe, hogy az áhitat bennetek fölgerjedjen; hány pap közeledett felétek, hogy szolgálatával javatokat mun- hálhassa! Vagy nincs elég gyóntatószék, hol bűneitek terhét letehetnétek ? Nincsenek kolostorok, melyekbe a világ háborgá- saiból, mint megannyi révbe menekülhetnétek ? S mit tesznek végül őrzőangyalaitok, kik folyvást ott állanak oldalatoknál ? Nem ösztönöznek-e minduntalan arra, hogy a bűnt kerüljétek, az erényt gyakoroljátok, a kisértésekkel szembeszálljatok s az igazak nyomdokain haladjatok? 8 maga az Isten is mi mindent nem tesz mindenféle gyöngéd belső kényszerek alkalmazásával, csak- hogy üdvösségteket előmozdítsa! Van-e. mód, melyet még nem kísérelt meg ? Majd édesget Ígéretekkel, majd ijeszt mindenféle fenyegetéssel; egyszer jólét nyújtásával kecsegtet, máskor meg balsorssal ösztökél: »Javulásra int mindenütt — mondja sz. Ágoston •—■ bünbánatra hív mindenütt: hív jótétemények által, hív a hitszónokok, hív a könyvek, hív a lélek gondolatjai, hív a bűn- tető ostor, hív a vigasznak irgalmassága által.« (In Psalm. 102.) S ti nektek panaszotok volna Isten ellen ? Engedjük meg, hogy másoknak több segítséget nyújt, mint nektek, úgy hogy az Hittudományi Folyóirat. 1904. 18
