Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. (Folytatás.) 59. §. B) Cáfolás. (Refutatio.) Hogy a szónok kitűzött célját elérje, nem elég csn- pán tételét bebizonyítania, hanem kell, hogy megcáfolja az ellenvetéseket és eloszlassa a kételyeket is, a melyeket az ellen támasztanak. Ez feladata a szónoki cáfolásnak, amelynek fontossága és szükségessége kitűnik már egyszerűen a dolog természetéből. Ha ugyanis a szónok egyúttal az igazságnak útjába gördülő akadályokat el nem hárítaná, bármily sikeresen oldotta légyen meg tevőleges feladatát az igazság hirdetése tekintetében, fáradozása kárba veszett, minthogy a szenvedélyek viharai és a hitbeli kételyek azt a legelső kitörő rohammal egyszerűen lerontanák. Amiből azonban kitűnik egyúttal a szónoki cáfolás feladatának nehéz volta. Mert ha az egész beszéden kérész- tűi egyenes úton haladhat a szónok, a beszéd e részénél megszámlálhatatlan torlaszon és gáton kell keresztül törnie és nagy nehézségeket kell leküzdenie, hogy úgy mondjuk, lépésről lépésre kell a talajt megnyernie. Mert beláthatat- lan a nehézségeknek száma és végtelen sora, amelyeket a hallgatók előítélete, elfogultsága, tévedése és szenvedélyei támasztanak az igazság ellenében, amelyet a szónok hirdet s amelyet mégis el kell hallgatóival fogadtatnia, hacsak félúton meg nem akar állapodni, egyszerűen hallgatóira bízva, hogy a felmerülő nehézségekkel, minden közelebbi utasítás nélkül, magoktól megküzdjenek. Amit gondos hit
