Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Csárszky István: Kánaán és Izrael
KÁNAÁN ÉS IZRAEL. 259 három hónappal az aratás előtt; adtam esőt egyik városra, s a másik városra nem adtam esőt; az egyik táj megázott, s amely tájra nem adtam esőt, kiszáradott. Két-három város is ment egy városba, hogy vizet ihassanak, de nem ittak eleget; és ti mégsem tértetek hozzám, úgymond az Úr. Meg- vertelek titeket égető széllel és ragyával; kerteltek és szőlőitek sokaságát, a ti olaj- és fügefáitokat megette a hernyó; és ti mégsem tértetek hozzám, iigymond az Úr... Fölforgattalak titeket, mint fülforgatta az Isten Sodomát és Gromorrát és lettetek, mint az égésből kiragadott üszög; és mégsem tértetek hozzám, úgymond az Úr.« 1 Kánaán földrajzi fekvése is, amely annyira elősegítette a zsidók letelepedését és fentartását, másrészt mintegy két tűz közé szorította Izraelt, hogy a szomszéd népek, amelyek közbe vették, megalázzák, kinevessék, gúny tárgyává tegyék és fogságba hurcolják a háládatlan nemzetet.1 2 Tehát a fizikai és erkölcsi világ jelenségeinek ezen csodálatos találkozása és szoros összefüggése Izrael történe- tóben nem véletlen. Nem véletlen az, hogy épen egy gonosz város alatt forrongjon a vulkán, hogy egy megromlott nép szomszédságában támadjon egy erős birodalom kérlelhetetlen hódító fejedelemmel. Minden vihar, amely végig tombolt Kánaán földjén, minden förgeteg, amely pusztította a zsidók örökségét, minden földrengés, amely megingatta Izrael lábai alatt a talajt, követeli a maga helyét azon bámulatos viszonyban, amely Kánaánt Izraellel összefűzi. Ezen félreismerhetlen összefüggés a zsidó nép hiva- tása és hazája között, melyet főbb vonásaiban röviden kifejtettünk, magában véve nem magyarázza meg Izrael történetét az ő természetfölötti magasztosságában, nem is akarjuk állítani, hogy a zsidó nép története pusztán Kánaán termószetrajzi tulajdonságainak szükségszerű következménye, 1 Amosz 4, 6. köv. 2 Jerem. 5, 15. köv.; 20, 4; Jer. sir. 1, 3; Ezech. 5, 14. köv. 17*
