Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Csárszky István: Kánaán és Izrael
KÁNAÁN ÉS IZRAEL. 253 láttuk, félreesett a kereskedelmi utaktól, a tengermelléki síkság rendesen más népek birtokában volt, a tengerpart különben sem volt alkalmas kikötőkre, a keletet a nyűgöt- tál összekötő nagy útirány a Jordán mélyedése és az attól keletre elterülő sivatag miatt északi Szírián át vezetett s ily módon a kereskedelem ki volt zárva, kivéve, mint szin- tén említettük, az északi, a nemzet zömével, mely a déli részeket foglalta el, lazábban összefüggő területet. Kanaán lakói tehát földmívelésre és az azzal összefüggő marha- tenyésztésre voltak utalva, amivel, tekintve a helyi viszo- nyokat, nomád, vagy legalább félig nomád élet volt össze- kötve. A föld művelése ugyanis nehezebb a hegyekben, minek következtében a terület nagysága pótolja az intenzív műve- lést. Azért a síkságokon sűrűbb a lakosság, mint a hegyek- ben, leggyérebb pedig a sivatagokon, ahol csak nomád élet lehetséges. Hozzájárulnak Kánaán éghajlati viszonyai, ame- lyek még inkább növelték egy félig nomád élet föltételeit. Kánaán éghajlata ugyanis csak két időszakot ismer: esőt és száraz időt. Fél évre tehető azon idő, amikor, éjjeli harmat- tói eltekintve, amely meleg szelek miatt sokszor szintén elmarad, egy csepp eső sem esik. Forrás ennek következte- ben kevés van s így a termés nagyon is bizonytalan, ami a földmívelóst szerfölött megnehezíti. Északi Szíria ebben a tekintetben különbözik Kánaántól, mert Libanon hegyein megmarad a hó, amely olvadáskor bőven ellátja a földet for- rásokkal és folyóvizekkel. Ezen különbség ma is észlelhető, mert Libanonban sokkal fejlettebbek a gazdasági viszonyok s lakossága is aránylag nagyobb, mint Palesztináé, amit nem lehet kizárólag Libanon keresztény autonomikus kormány- zatának tulajdonítani, amely bizonyára jobban kedvez a fej- lődésnek, mint a török rendszer. Ily életmódot éltek a pat- riarkák s a zsidó törzsek Kánaánban való letelepedésük után sokáig. Sőt a népnek nagy része mindig pásztoréletet élt. A Szentírás minduntalan említi és sűrűn veszi belőle hason- latait. Ezen életmód, illetve az azt előidéző viszonyok nin- csenek ellentmondásban a Szentírás azon kijelentésével, hogy
