Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Csárszky István: Kánaán és Izrael

KÁNAÁN ÉS IZRAEL.

245

szomszédságában laktak, vagy melyeknek területét a nagy kereskedelmi utak szelték át, lazábban függtek össze a töb- biekkel. Dán hajóival foglalatoskodik, Aser a tenger part- ján marad és kikötőkben vesztegel, Gálaád a Jordánon túl nyugszik s azért nem is harcolnak Sisara ellen.1 Isszakar törzse jól érezte magát a feniciai kikötőkben, melyekben valószínűleg teherhordással és árúszállítással foglalkozott; azért mondatik róla: »Isszakar erős szamár... meghajtja vállát a teherhordásra és adófizető lészen . . .«;1 2 azért volt vándortörzs, amely sátraiban lelte örömét, mert szállítás közben ezekre volt utalva.3

Éppen úgy volt Zabulon törzse. Erre enged követ- keztetni azon körülmény is, hogy Zabulon és Isszakar leg- nagyobb valószínűség szerint biborfestéssel, melyhez bibor- csiga volt szükséges, és üvegkészítéssel foglalkozott,4 ami a feniciaiak kezében volt s így a zsidók csak mint mun- kásáik szerepelhettek. Innét érthető, hogy Salamon Hiram- nak a jeruzsálemi templom építésénél tett szolgálatai fejében 20 várost engedett át e vidéken.5 Azért volt Galilaea lakos- sága oly tarka a pogányokkal való sűrűbb érintkezés követ- keztében (Galilaea gentium). Az ország szíve azonban védve volt helyzeténél fogva s az isteni gondviselés éppen ezt jelölte ki Juda törzs osztályrészéül, amely hivatva volt vezérszerepet vinni. Mikor Dávid országát kiterjesztette s így érintkezésbe hozta a nagyvilággal, már mutatkozik az idegen befolyás, amely különösen Salamon idejében volt érezhető, aki idegen nők révén idegen isteneknek is adott helyet. A szakadás után hol Egyiptomban, hol Asszíriában kerestek a zsidók segítséget.

A hős Makkabeusok harcait szintén Palesztina hely- zete idézte elő. A Ptolomeusok és Szelencidák versengtek érte. Ez utóbbiak, hogy azt maguknak biztosítsák, bele1 Bír. 5, 17.

2 1 Móz. 49, 14, köv.

J 5 Móz. 33, 18.

4 5 Móz. 33, 19.

2 Kir. 9, 11.