Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Csárszky István: Kánaán és Izrael
242 DR. CSÁRSZKY ISTVÁN. főhatóság alatt állott, melynek hatalma azonban már hányát- lőtt, mert IV. Amenophis valláspolitikával foglalkozott s a külügyeket elhanyagolta. Kánaánt és egész Sziriát III. Tut- mozis foglalta el körülbelül 200 évvel előtte, valószínűleg Mitani — Mezopotámiában — királyától,1 kinek egyik utóda szintén levelezésben állott IV. Amenophisszal. Ezen arány- lag gyors változásokat Kánaán urainál, melyeket a történet folyamán később is észlelünk, csakis annak fekvéséből lehet magyarázni, melynél fogva az mint említettük két művelődési központot kötött össze anélkül, hogy valamelyikhez szorosan tartozott volna, hanem hol. az egyiknek, hol a másiknak érdekkörébe esett. Ezen helyzetet felhasználták a föld lakói és szövetséget kerestek uraik ellen. Éppen az említett levelek közt találunk egyet, melyet Burnaburias, Kardunias királya írt IV. Amenophisnak s melyben neki szemére veti, hogy tár- gyalt az asszírokkal, — akik akkor Burnaburias alattvalói voltak — holott Burnaburias atyja, Kurigálzu kereken elutasította a kananeusokat, akik uruk, az egyiptomi király ellen akartak vele szövetkezni.1 2 Ilyen viszonyok voltak az el-amarnai agyaglevelek korában. Kánaán egyiptomi hely- tartói, látván a kormány gyöngeségét, önállóságra törekedtek és szövetségre léptek a szomszéd népekkel, melyek szintén tért akartak hódítani Kánaánban. Egy ilyen nép, amely sok nehézséget okozott az egyiptomi helytartóknak, voltak a chabiri, ahogy őket az el-amarnai levelek nevezik. A hely- tartók egy része látván, hogy nem boldogulnak velük, sző- vétségükét keresték s az ő segítségökkel önállóságra akartak szert tenni. Azok, akik hívek maradtak egyiptomi kormá- nyukhoz, jelentéseket tettek a királynak, melyekben katona- ságot kérnek és panaszkodnak, hogy az egész ország a chabiri-k hatalmába kerül, de segítség nem jött. Jóllehet a chabiri-k azonosítását a bibliai héberekkel ma még bebizonyítani nem lehet, mert chabiri általában a 1 C. Niebuhr, Die Amarna-Zeit, Leipzig, 1903, 31. 1. 2 Hugo Winkler, Die Thontafeln von Tell-El-Amarna, Berlin 1896, I. r. 17. 1.
