Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Csárszky István: Kánaán és Izrael
240 DR, CSÁRSZKY ISTVÁN. utat törni nyugat felé, mint északon Leöntesz, mindig aka- dályozta, vagy legalább szerfölött nehezítette az összeköt- tetést a kelet és ׳nyugat között, amely északon, Szíriában sokkal könnyebb volt. Ha tekintetbe veszszük még azt, hogy Kánaánnak tér- mészetes határai voltak, amelyek még inkább elszigetelték, úgy mint dél felöl a szinai-sivatag, kelet felől az arábiai puszta, nyugat felől a tenger, észak felől pedig, jóllehet kevésbbé, a Leontesznek Libanont áttörő medre s a nehéz tengerparti út északról dél felé — akkor tisztán látjuk, hogy Kánaán térbeli helyzete a legnagyobb ellentéteket egyesíti egymással: az elzártságot és a világgal való összeköttetést. »Dieser Verein der grössten Contraste in der Weltstellung, — mondja Kitter1 — eine möglichst isolirte Zurückgezogenheit nebst Begünstigung allseitiger AVeltverbindung mit der zu seiner Zeit vorherrschenden Cultursphäre der alten Welt, durch Handels- und Sprachen-Verkehr, zu AVasser wie zu Lande, mit der arabischen, indischen, ägyptischen, wie mit der syrischen, armenischen, griechischen wie römischen Culturwelt, in deren gemeinsamen räumlichen und histori- sehen Mitte ist eine charakteristische Eigenthiimlichkeit dieses gelohten Landes, das zur Heimath des auserwählten Volkes vom Anfänge an bestimmt war.« Ha mindjárt a zsidó nép történetének kezdetét tekint- jük, fel kell benne ismernünk az isteni gondviselés különös megnyilatkozását, de egyszersmind látjuk, hogy az Isten nem zárta ki terveiből, sőt azokba beleillesztette azon befő- lyást, melyet Kánaán térbeli helyzete lakóira gyakorolt. Midőn Ábrahám elhagyta hazáját (a Szentírás szerint Ur Chaldeorum 2), mely a mai Mugheirnek felel meg s Eufrát folyó mellett déli Babyloniában fekszik, szintén azt az utat követte, amely nem volt ugyan a legrövidebb, hanem a helyi viszonyokhoz képest az egyedüli lehetséges. Ábrahám családja ugyanis, melynek bizonyára sok nyája volt, nem י I. h. 11. 1. 1 ־ Móz. 11, 31.
