Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Csárszky István: Kánaán és Izrael
238 DR. CSÁRSZKY ISTYÍ.N. csodálatosan nyilatkozik meg a legtitkosabb szálakban is, melyek az embert a természethez fűzik, mintegy lencsébe gyűjtvén össze a fizikai világ legkülönfélébb jelenségeit s javunkra irányítván azokat, hogy a bennök nyilvánuló isteni szeretet felmelegítse az ember szívét s utolsó célja az Isten felé terelje őt s vele együtt és általa az összes teremtmó- nyékét. Szépen mondja Ritter: »die Geschichte steht nicht neben, sondern innerhalb der Natur, sie steht unter dem Sternenhimmel in ihrem Gottesgarten. Die Naturwirkungen lassen sich nicht ausschliessen aus der Reihe göttlicher Wirkungen auf das Seelenheil des Menschen...«1 Nézzük ezeknek előrebocsátása után, mily szerepet játszott Kánaán földje a zsidó nép történetében s ennek révén azon isteni terv megvalósításában, melyet az Úr választott, hogy előkészítse a Megváltó eljövetelét s általa az egész emberiség megváltását. I. Ami mindenekelőtt a térbeli helyzetet illeti, Kánaán mintegy hidat képezett Mezopotámia és Egyiptom között, melyeket az arábiai sivatag választ el egymástól.2 Kánaán és ennek északi folytatása Szíria, amelyek körülbelül 100 kilométernyi szélességben húzódnak a Földközi-tenger keleti partjának hosszában, ezen helyzetűknél fogva szoros viszony- ban voltak úgy Egyiptommal, mint a mezopotámiai államok- kai. Nem csoda tehát, hogy Kánaán mindkettőnek érdek- körébe esvén, versengés tárgyát képezte ezen államok között, anélkül azonban, hogy vagy az egyik vagy a másik vagy politikailag teljesen hatalmába ejteni vagy művelődésének súlyával annyira vonzani képes lett volna, hogy teljesen beolvaszsza, mert földrajzilag egyikkel sem függött össze szóró- sans mint összekötő út bizonyos semlegességi jelleggel bírt. Kánaán tehát mindkét szomszédjának befolyása alatt állott ugyan, de sorsa egyikkel sem volt kizárólagosan összefűzve, 1 I. h. 6. 1. s Alfred Jeremias, Das Alte Testament im Lichte des alten Orients, Leipzig, 1904. 185. 1. köv.
