Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
AZ EGYHÁZ KIZÁRÓLAGOS TÖRVÉNYHOZÓ JOGA. 227 bonyodalmak és csalódások forrása. Egyik hatalom a másik- nak szándékait keresztezi házassági akadályok fölállításával. 2. Ha azt vitatjuk, hogy az állam akkor állíthat föl bontó házassági akadályokat, amidőn az egyház ilyeneket nem állít föl; és hogy az állam e tekintetben in depen- dentia ab Ecclesia köteles eljárni, akkor in praxi a »sola Ecclesia«־hoz érünk. 3. A »sola Ecclesia« csakis a házassági hotelekre vonat- kozik, de nem a házasság polgári jogkövetkezményeire. Igaz, hogy e következményeknek összhangban kell államok a házassággal, oda símulniok hozzá; de ez nem áll minden körülmények közt föltétlenül. A házasság polgári jogkövet- kezményei nem önállóak; ezért az egyház nem ismerhet^ el az államnak azt a jogát, hogy a házasság polgári jog- következményeit egy olyan viszonyhoz csatolja, amely az egyház szemében nem házasság, ahol tehát házassági kötelék nincs. De megfordítva nem áll a tétel föltétlenül. Vagyis azt nem mondja az egyház sem, hogy az állam min- den egyes esetben, melyben a vinculum matrimonii létre- jött, köteles odacsatolni az összes polgári jogkövetkezmé- nyékét. * Egész előadásunk az egyház szempontjából fejtette ki a tárgyat. A nemkatholikus állam természetesen ezt a szem- pontot nem teszi — vagy legalább nem föltétlenül teszi — magáévá. A nemkatholikus állam és az egyház között elvi egyetértés nem lehet, csak modus vivendi. Mert a nem katholikus állam más szemmel nézi az egyházat, mint az egyház önmagát. A nemkatholikus állam ugyanis nincs meggyőződve arról, hogy Krisztus Isten, hogy az egyház Krisztus alapítása, hogy a keresztény házasság szentség stb.; hanem csak tudomásul veszi azt, hogy az egyház eze- két vallja. Az állam tehát e tanokat nem tekinti magára nézve elveknek, holott az egyház minden cselekedetét e tanok vezetik. Itt tehát két olyan fél van, kiknek mind- egyike más nyelvet beszól. Közös talajuk csak a termesze15*
