Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga

AZ EGYHÁZ KIZÁRÓLAGOS TÖRVÉNYHOZÓ JOGA.

215

melyek teljesen polgári jellegűek, de erkölcsi oldaluk is van; és ha az ily polgári ügyekben az állami jogszabályok nem feleltek meg az egyház által hirdetett erkölcsi törvény- nek, akkor az egyház az ily állami törvény alkalmazását megtiltotta és helyébe a maga kánonjait tette és ezeket alkalmazta.

A római jog szerint pl. az elbirtoklásnál a birtokos jóhiszeműsége csak a birtoklás kezdetén kivántatott meg: mala fides superveniens non nocet; a kánonjog ezt a sza- bályt erkölcstelennek, a bűnök szülőanyjának tekintette és kimondotta, hogy a birtokosnak az elbirtoklási idő egész tartama alatt kell jóhiszeműnek lennie.

Ismeretes továbbá, hogy a kamatszedós megengedett- ségónek kérdésében az egyház milyen ellentétbe helyezkedett a világi törvénynyel.

A római jog megengedte, hogy az atya megölje leányának, a férj pedig nejének elcsábítóját, ha tetten éri; a kánonjog az atyának és a férjnek ilyen jogát nem ismerte el.

A római jog szerint a házasságtörósből származott gyermekektől szülőik az eltartást is megtagadhatták; ezt a kánonjog, mint erkölcstelent, szintén elvetette.

Ha az egyház mindezen ügyekben jogot tartott arra, hogy törvényeket alkosson, mivel ez ügyekben van erkölcsi szempont, akkor ugyanebből a szempontból jogot tartana a házassági kötelékre vonatkozó törvények alkotására még akkor is, ha a házasság nem volna szentség.

5. Hogy az egyház a keresztények házasságát akkor is alávetné törvényhozó hatalmának, ha nem volna szentség, bizonyítja az a tény, hogy a házasságra vonatkozó egyházi törvények túlnyomóan olyanok, melyek nincsenek össze- függésben a házasság szentségi jellegével. Ha elrecitáljuk az »error, conditio, votum stb.« kezdetű verset, mely a kánonjogi bontó házassági akadályokat tartalmazza, azt találjuk, hogy egyetlenegy sincs ez akadályok közt olyan, mely azért állíttatott volna föl, mivel a házasság szentség.