Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
7r vr•־.:׳ ״ á t AZ EGYHÁZ KIZÁRÓLAGOS TÖRVÉNYHOZÓ JOGA. 189 clandestinitas bontó akadályát állította volna föl, függetle- nül az egyháztól. Azonban vegyük figyelembe a következó'ket. Azok is, akik azt vallják, hogy a germán jogok sze- rint a házasságkötés egyetlen érvényességi kelléke a nudus consensus, elismerik, hogy a férji gyámság (mundium) és a vagyonjogok a nudus consensus által nem szereztettek meg, hanem kellett ahhoz a traditio puellae, a váltságdíj megfizetése s általában azok az alakszerűségek, melyeket az illető germán jogok előírtak. A házastársi jogok, melyek f a világi jog által megkövetelt ezen alakszerűségek meg- tartásához fűződtek, nem voltak a házasságnak olyan egy- szerű polgári jogkövetkezményei, aminők szabályozását az egyház ma is átengedi az államnak, hanem voltak részben a házastársi »consortium omnis vitae«-ben foglalt jogosít- ványok, minők szabályozását, illetőleg megtagadását az egyház ma nem engedi át a világi hatalomnak. Jelesül, ha a férji mundium annak rendje és módja szerint, tehát a világi jog előírta alakszerűségek megtartásával, meg nem szereztetett, az, aki a nő fölött a mundiumot bírta, a nőt a férjtől visszavehette. Az ily rendszabály mindenesetre mélyen belevág a házassági kötelékbe és hogy nem olyan ártatlan jellegű rendszabály ez, következtethető abból, hogy ha valamely állam ma tenne ilyen, vagy hasonló rendel- kezést, az egyház ezt visszautasítaná, mint saját kizárólagos házassági törvényhozó jogának bitorlását. Ha mindjárt igaz is tehát, hogy a germán jogok nem írták elő a házasságnak magában vett érvényességéhez a megkötésnek valamely alakszerűségét; in praxi mégis félig- meddig fölállították a civiljogi clandestinitas bontó aka- dályát, mert a clandestine, azaz nem a világi jog meg- kívánta alakszerűséggel kötött házasság nem birt a házasság minden lényeges és szükséges joghatásával. Ami a keresztény római császárok törvényhozását illeti, II. Theodosius és III. Yalentinian kelet-római császá- rok 428-ban kiadott rendeletükben megkívánják, hogy a házasulok megegyezésüket tanuk előtt jelentsék ki.
