Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
144 DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. mélye iránt a hallgatók érdeklődését, ha mint hitszónok tudós, képzett ember hírében áll. Sokkal szívesebben sereglenek a hívek — közelről s távolból — az ilyennek hallgatására a szószék körül, hogy tőle örök üdvöket illetőleg tanúljanak. De hogy ezt elérje a hitszónok, neki magának sokat kell tanulnia. »Infundas — mondja sz. Bernát — ut effundas.«1 58. §. Az ■érvelés alakja. Az érvelés alakja alatt értjük a bizonyító okóknak mód- szeres feldolgozását vagy előadását. A bizonyíték módszeres fel- dolgozása hármat feltételez: a) a bizonyíték helyes megválasztását, b) a bizonyító okok helyes elrendezését, c) a bizonyíték módszeres kifejtését. a) Nem elég csak bizonyítékot használni általában, vagy akárminő érvet egyszerűen odavetni, hanem azt mindenekelőtt helyesen kell megválasztani. Hogy minő bizonyító okot használjon a szónok, az részint tőle, t. i. saját képzettségétől és szellemi erejétől, valamint tapintatától, részint a körülményektől, részint s leginkább a hallgatók lelki állapotától, gondolkozásmódjától és műveltségi fokától függ. Tekintettel különösen az utolsóra, a hallgatóságra, a következőkben foglaljuk össze idevonatkozó utasí- fásainkat: Általában az a hallgatóságra nézve a legalkalmasabb bizo- nyitók, amelyet ő maga leginkább hajlandó elfogadni. Azért a szónok leginkább a hallgatósághoz mért érveket (argumenta ad hominem) használja. Evégből: Vegye figyelembe a szónok, hogy minő természetű hallgató- sága: hívőkből áll-e, vagy hit iránt hideg, közömbös, úgynevezett »felvilágosodott« elemből, amely többet ad az ész szavára, mint az isteni kinyilatkoztatásra ? Mert, ha az utóbbi eset forog fenn, jobban teszi a szónok, ha érveit inkább az észből meríti, más szóval: jobb benső érvet használnia, mert ezen közönség inkább ad az ész okoskodására; vagy legalább előbb ezen az úton kell a kinyilatkoztatás hitéletét, észszerűségét megalapítania, hogy azután a kinyilatkoztatásból is meríthessen érvet a bizonyításra. Míg ellenben az egyszerű, kevésbhé képzett elem, a nép szemében inkább a külső: kinyilatkoztatási, történelmi, tapasztalati s tekin- télyi érvek nyomatékosabbak. Vegyes hallgatóság előtt a szónok mindezeket vegyesen használja, úgy azonban, hogy a természet- fölötti igazság természetfölötti (kinyilatkoztatási) alapra legyen fektetve s mint ilyen tűnjék fel a hallgatóság előtt. Ezt kívánja a S. Bernard, Sermo XI. in. Cantic. 2.
