Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
142 DR. RÉZBÁNYA Y JÓZSEF. II. Ne halmozzunk fel sok történeti eseményt egymás után, nehogy ezáltal a főtárgytól a figyelmet és érdeklődést eltereljük. III. Kerüljünk a történeti elbeszélés folyamában minden túl terjengőst, hogy csupán a főeseményt lássa a hallgatóság kiszinezve és erősen kidomborítva. A világtörténelemből és egyes nemzetek történetéből is merít- hét a szónok. Mert a történelem valóban a mindenségnek könyve a papra nézve, méltán nevezik az »élet mesterének«. Ebben lát- hatjuk a népek életét és lefolyt mozgalmait, az emberiség tévely- gését, szenvedélyeit és az emberi események hullámzását, vala- mint az emberi, a földi dolgok változékonyságát, szintúgy mint az egyes emberi társadalomnak átalakulásait. Ezen tudománynak ismerete tanítja meg a hitszónokot arra, hogy mindenkinek hogyan nyújtsa saját táplálékát, az időbeli és a helyi viszonyok- hoz képest. A történelemmel rokon az emberi tapasztalás, azaz az emberi bölcs okulás, amelyből szintén haszonnal meríthet a hitszónok. Eőkép pedig nagy hasznát vesszük a tapasztalati érvelésnek ott, ahol a hallgatóság régi elfogultságát kell valamely felfogással szemben leküzdenünk s ahol minden más érvelés kárba vész, mint pld. ott, ahol az a balfelfogás uralkodik, hogy az érzékiség szűk- séges baj, vagy nem káros, nem veszélyes: Hivatkozzunk saját tapasztalásunkra, mutassunk rá a kórházakra, hogy a hallgatóság konok balgaságát megtörhessük. Továbbá előnyös a tapasztalati érv ott, ahol valami nagyra és nehézre kell a hallgatóságot föl- buzdítani, vagy ahol az erény gyakorlása nagy önmegtagadással jár, nagy áldozatot kivan, mutassunk rá ama nagyok- s tapasz- talatból vett alakoknak példájára, akik már e tekintetben mi előttünk utat törtek. Ide tartozik a történeti és tapasztalati példa és a közmondás is. Ezen utóbbira nézve megjegyezzük, hogy főkép a köznépnél van helye. Csak legyen vallásos tartalmú, nemes és igaz, pl.: Aki Istenben bízik, nem csalatkozik. Igaz mondás Isten-áldás. Lassan jár az Isten malma. Isten sem nem késik, sem nem siet (az igazságos, bosszúló Isten). Végül ide tartozik az emberi törvényekből merített érv is. Az emberi törvénykezés szintén az emheri értelem felvilágosult- ságát vagy megtóvelyedését állítja elénk s nem ritkán pirulásra késztet oly bűntények miatt, amelyek az emberi közvélemény ítélöszéke előtt is kárhoztatandók, és arra ösztönöznek bennünket, hogy az emberi törvénykezés elől az Istenhez meneküljünk és nála keressünk oltalmat, akinek igazsága az örökkévalóságra kiterjed.1 1 Yan Hemel. i. h. n. 22. 3.
