Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATBÓL. 133 alapos okoskodás szülnek, nemkülönben az okok és a tények. Csak tartalmas bizonyítékok után indítja meg a szónok a hallgatóságot és ragadja magával a saját elragad- tatása hevével; máskülönben nines az egésznek jelentősége és jogcíme, hogy létezzék, és meglep, anélkül, hogy valami eredményt érne el, legfölebb csodálatot s bámulatot kelt. Mulékony bámulatot, terméketlen csodálatot, amely csak- hamar helyet ad azok legszigorúbb megrovásának, akik azt a legnagyobb figyelemmel hallgatták! De más szempontból tekintve is: a hitszónoki tiszt- ség nem más, mint azon kötelem, hogy oktassunk : Krisztus Urunk az apostolokhoz fordulva, mondá: Tanítsatok min- den népet . . . Tanítván őket, megtartani mindazt, amit meg- hagytam nektek.1 Mi egyéb tehát a hitszónoki tisztség, mint a tanítás ? És szent Pál, az Úrnak leghívebb értelmezője, azt írja Timotheusnak: Doce et exhortare... Attende lectioni et doctrinae.2 Prédikálni tehát és nem oktatni, tehát, nem prédikálni. Kijátszani e kötelmet, annyi, mint azt nem teljesíteni. Aki nem tanít, csaphat nagy zajt, de gyümöl- csőt nem fog termelni; megbámultathatja magát, de beszé- dének haszna, nem lesz: Qui tantum verba sectatur, nihil habebit —- mondja Szentlélek.3 Ami szent Ágostont eme kijelentésre bírta: Docere necessitatis est. . . Populi prius docendi, quam movendi,4 Es valóban, hacsak némi kevéssé is gondolkozunk a nép igazi szükségleteiről, könnyen érthető, mily nélkülöz- hetetlen reájok nézve az oktatás. Ez pedig a kérész- tény tan világos kifejtésében és alapos bizonyításában áll. Tagadja valaki, ha tudja, ezen igazságot, hogy a kérész- tény népnek szüksége van az oktatásra, de akkor első sorban tagadni kell azt is, hogy Krisztus Urunk mondd: Elmenvén, tanítsatok. Szükségük van a keresztény híveknek arra, hogy első 1 Máté 28, 19. 2 Tim. II. 4, 2. s Példát. 19, 8. 4 De doctrina Christiana. 1. IV. c. XII.
