Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
10 DK. NŐTTEK ANTAL. menyből, hogy valamely kifejezés néha tágabb vagy átvitt értelemben vétetik, nem lehet következtetni azt, hogy ez a kifejezés soha sem használtatik szoros értelemben, vagy hogy soha sem lehet megállapítani, vájjon valamely esetben az a kifejezés szoros avagy tágabb, illetőleg átvitt értelem- ben használtatott-e. Még G-ratian sem tesz különbséget bontó és tiltó akadályok között. Ez a megkülönböztetés a XII. században kerül forgalomba s találjuk Bolanclnál (a későbbi III. Sándor pápánál) és Páviai Barnát7)ál. Utóbbi felismerte a »bontó akadály« kifejezésnek helytelenségét; mindamellett a trienti zsinat1 kánonja által a »bontó akadály« kifejezése hivatalos tekintélyt nyert.2 E szerint tisztában kell lennünk azzal, hogy a házas- sági akadályoknak felosztása tiltókra és bontókra, vagyis érvénytelenítőkre, úgy az egyházi, mint a világi törvény- hozásban a XII. századig nem volt használatban. Csak elvétve találunk az egyházi és az állami törvényekben azzal a nyílt kijelentéssel, hogy valamely házasság érvény- télén. Ez a megfontolás vezetett, midőn a jelen tanulmány címében nem használtam ezt a szót »bontó akadály«, hanem tanulmányom tárgyát így jelöltem meg: »Az egyház kizárólagos törvényhozó joga a keresztény házassági köte- lékre vonatkozólag.« Mert tényleg az a döntő, vájjon egy törvényhozási rendelkezés a házassági köteléket érinti-e, úgy, hogy pl. egy házassági tilalom a házassági köteléket létre- jönni nem engedi. Hogyan nyilvánul tehát az egyháznak a házassági kötelékre vonatkozó önálló törvényhozása ? II. A vérrokonsájj házassági akadálya tekintetében az egyházi törvényhozás önállósága abban mutatkozik, hogy az egyház korán túlment a római jog szabályain szigorúság dolgában. 1 Sess. 24., can. 3. de matr. 2 Schnitzer, id. m. 226. 1.
