Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ .EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL.

121

térbe-, időbe foglalás (schematismus, anthropomorphismus, antliro- popathismus) ; 3. a hasonlat (similitudo).

A szemléltetésnek mindezen nemei a tárgynak nagyobb meg- világítására, azaz szemléltetésére és ennek segélyével az igazság könnyebb megértésére fölötte alkalmasak, és mindezeket a hit- szónok is haszonnal alkalmazhatja. Számtalan példáját találjuk a képnek és a hasonlatnak a Szentírásban is. Alkalmazza a Szent- írás a mesét is (Kir. IV. k. 14. 8.), és különösen gazdag az előképekben, mint a manna, húsvéti bárány, rézkigyó, Sámson, Salamon temploma stb. Szép példa a térbe-, időbe foglalásra Zsolt, k. 101, 26—28.; továbbá Zsolt. k. 138, 7 —10.

PÉLDA A VILÁGOSSÁGRA.

Gyönyörű szemelvényeket találunk a világosságra sz. Ágos- tonnái (de catechizandis rudibus c. 2.), Pelusiumi Izidornál (lib. 3. epist. 42.), Lactanciusnál (Institut, div. 6. cap. 18.), Sz. Atlia- mznál (Contra Graec. c. 30.). De valamennyit felülmúlja e tekin- tetben Aranyszájú sz. János, akinek beszédeiben mindenütt felül- múlhatatlan világosságot találunk. így:

Aranyszájú sz. János 59. (60.) homil. (Mát. 18, 7.) »Ne- cesse est, ut veniant scandala.« Ha elkerülhetetlen az — mondja tán az egyháznak egynémely ellene, — hogy botrány essék, miért szánakozott Krisztus Urunk e miatt a világ sorsán, a helyett, hogy segít vala rajta és segédkezet nyújt vala néki? Ez az orvosnak és elöljárónak a dolga; szánakozni mindenki tud. — Mit vála- szóljunk ily szemérmetlen támadásra ? — Vájjon alkalmazhatott volna-e jobb orvosszert, mint amelyet tényleg alkalmazott ? Isten volt és te éretted emberré lön, szolgai alakot vön fel, elviselt mindennemű gyalázatot, amit csak tehete, mindent megtett. De mert a hálátlan emberiség még sem javult, mivelhogy ily gyó- gyítószerek alkalmazása után is csak beteg maradt: azért szána- kozott rajta, valamint ha valaki a beteget, akinek szorgosan gond- ját viselik, aki azonban az orvos rendeletéit megtartani nem akarja, megsiratná és azt mondaná: Jaj e szegény betegnek, mert maga szerezte a bajt. Pedig hasztalan hull könyüje érte: míg itt ez is orvosszer, tudniillik megjövendölése annak, ami be fog következni, és szánakozás. Mert sokszor nem használt már a jó tanács, de a könyü igen. így fenyítette meg az emberiséget Jézus, hogy fölrázza és magábaszállásra bírja. Azonkívül iránta való jóságának és szelídségének is tanúbizonyságát nyujtá ezzel, hogy az ellenszegülő emberiséget megsiratta, nemcsak hogy fel nem bőszült ellenében, de sőt még könyet is ontott és jövendőt mon- dott, csakhogy észre térítse őket. De hogyan lehet a botrányt