Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
114 DK. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. benne foglalt tanulságnak megismertetését és alkalmaztatását. A tárgy vagy tétel kifejtése tehát abban áll, hogy a szónok mindenekelőtt feltárja a hallgatók előtt, hogy mi tulajdonkénen jelentősége az általa előadott igazságnak, és mit tanulhatnak abból, hogy azt örök üdvükre fordíthassák. A szónoki beszéd tárgyának vagy tételének ilyetén feltárása vagy kifejtése mérhetetlen fontosságú, sőt múlliatat- tanul szükséges a hitszónoklatban, minthogy ez tulajdonképen célja a szónoknak a hallgatókkal szemben,1 mint akinek tudniillik csupán az feladata, célja, joga és ezzel együtt kötelezettsége, hogy a hallgatókat megszentelje. Már pedig a hallgatóság megszenteló'dése csupán azzal érhető el, ha a szónok a tárgyalandó igazságot megérteti, ha a hallgatóság abból okul, azaz tanulságot merít, annak igazsága felől meg- győződik; továbbá ha a szónok a tárgyalandó igazságot úgy állítja a hallgatóság szeme elé, hogy ez annak előnyeit, áldásait, hasznát, fontosságát lássa, azt az igazságot meg- kedvelje; végül ha a szónok a szóban forgó igazságot úgy tünteti fel, hogy az erejét, hatását a hallgatóra tényleg ki is fejtse, azaz, hogy a hallgató az igazságért lelkesedjék, érte felbuzduljon és azt életében alkalmazza.2 Ami hármas kötelmet hárít a hitszónokra: 1. hogy a hallgatóság értelmére nézve: a) világosan (ért- hidden), b) tanulságosan, c) meggyőzően; 2. kedélyére nézve (megnyerőén); 3. akaratára nézve (hathatósan) kifejtse az igazságot. Ehhez képest három cikkre osztjuk be erre vonatkozó észrevételeinket. Első cikk: kifejtés az értelemre, második י Ez egyik legnagyobb titka a szónoklatnak. Tulajdonkép három, kérdésen fordul meg a szónoklat: 1. mit (inventio = kiválasztás), 2. hogyan (kifejtés) S. ad elő a szónoké (előadás.) A legtöbb szónoklati író az elsőt (inventio) mondja a szónoklat legfőbb titkának. Azonban tényleg a második kellék, vagyis a kifejtés époly fontos, mint az első. Mert sok szónok van, akinek vannak eszméi, forrongó gondolatai, amelyek egymást kergetik, de nem tudja ezeket kifejteni. Innen az általános kapkodás és összefüggéstelenség. A kifejtés a szónoklatban oly fontos, hogy azt mondhatjuk, e nélkül nincs haszna a szónoklatnak. a Sz. Ágoston azt mondja : ut veritaspateat, placeat, moveat.
