Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
110 DE. RÉZBÁNYÁT JÓZSEF. dik napjának, szintúgy megfelel egymásnak a bérmálás és az utolsó kenet. Ez újabb felavatás az utolsó harcra, hogy letegyük, ami nem valónk lényeges része, és hogy a hit és a szeretet és a vágyódás szárnyain felemelkedjünk oda, ahová vezet a mi utunk. A szellemi újjáteremtés ötödik napja, az újabb felavatás napja. Es mondd az Úr — olvassuk még tovább — Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, és uralkodjék a tenger halai és az ég madarai felett és az állatok felett, melyek vannak a földön és minden csúszó-mászó állaton, amely mozog a földön; ennek megfelelőleg látjuk a házasság szentségét, a szellemi újjá- teremtés világában, amelyet Krisztus Urunk a maga anyaszent- egyházához való szellemi viszonyához hasonlít, amely az egyházi rendben jut kifejezésre. A lelki újjáteremtés hatodik napja, a nemi tenyészet fentartása és továbbtenyésztése áldásának napja. És azután következik a hetedik nap, a nagy ünneplés napja, amidőn az Úr megpihent a munkában, amelyet végzett és amelyet megszentelt és amely az Isten folytonos jelenlétére és szakadatlan imádására utal a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Mert az az embernek legfőbb célja: egyesülése az Istennel, meg- nyugvása az Istenben. Az ószövetségben minden megjövendöli, jelképezi minden, hirdeti minden ezt az egyesülést, ezt a szent békét; az újszövetségben minden arra vonatkozik, minden reá utal, minden oda irányul, mígnem a szent áldozásban a legfön- ségesebb tény végbe megy, és mintegy a keresztény kinyilatkoz- tatásnak végső szava megvalósul. Azért az Oltáriszentség hitünknek középpontja, az anyaszentegyház testében a szív, vallási életünk egének napja; és nagyon jól s találóan mondja sz. Tamás: Az Úr vacsorája a lelki életnek betetőzése és az összes szentségeknek vége. Ismerjétek fel ebben, K. a lelki újjáteremtés üdvözítő mun- káját a Szentlélek által, aminek az emberiségben való nyilván- valóvá tételét ma ünnepeljük, és állítsátok lelki szemeitek elé azon bőséges áldást is, amely az emberi nemre a malasztnak ezen hét forrásából kiáradott. Az Isten országa helyre van állítva a földön. Ismét egy atya uralkodik a mennyben, aki jobban szeret bennünket, mint- sem hiszszük s mint ahogy megérdemeljük, aki akarja, hogy üdvözöljünk és az üdvösség ösvényén vezet bennünket, aki nélkül egy hajunk szála sem görbülhet meg. Egy családot alkot ismét az emberiség itt a földön, amelynek tagjai ugyan nyelvre, alakra és viseletre nézve különböznek egymástól, de hitben, reményben és szeretetben egyek. Van ismét a fáradt vándornak mennyei hazája, boldog, ragyogó, tündöklő örök hazája ott a síron túl, amely földi vándorlása után és az idők viharai után következik
