Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 109 folytán, mígnem leszálla az Ur Szentlelke és a keresztség, a lelki újjászületés eme ténye által elkülöníté a világosság fiait és a sötétség fiait egymástól. Ez az újabb teremtésnek napja, a víz- keresztség napja, valaminthogy a régi egyházban a keresztség a megvilágosodás szentségének neveztetik vala. És alkotta Isten az ég boltozatját — igy olvassuk tovább — és elválasztá a vizeket, amelyek az erősség alatt valának, azoktól, amelyek az erősség fölött valának. Es úgy lön. Ez a lelki újjá- teremtésben a bérmálás, amely által az ember, a zsenge gyér- mekkorból kiemelkedve, Krisztus egyházának küzdő tagjává s bátor harcosává kenetik föl, hogy a magasság hatalmasságainak, a mélység hatalmasságaival vívott szakadatlan harcaiban helyét megállja. Ez az újjáteremtés második napja, a megerősödés és megszilárdulás napja. Es monda Isten: — így olvassuk tovább — Teremjen a föld zöldelő és magtermő füvet és termő fát, amely gyümölcsöt teremjen neme szerint, melynek magva önmagában legyen a földön. Es úgy lön. Ez a mi egyházunkban az egyházi rend szentsége, mert az egyházi rendnek kell vala a jó magot széthordania a földön és szerte hintenie Keletre és Nyugatra, Északra és Délre, hogy az emberiség szellemileg felviruljon és felvirágozzék és megteremje az üdvösség gyümölcseit az örök létre. A lelki újjá- teremtésnek harmadik napja, a szívek és a szellemek megtermé- kenyülésének napja. Valamint pedig a három szentség, amelyek eltörülhetetlen bélyeget nyomnak a lélekre, a teremtés három első napjában leli elöképes jelentőségét, szintúgy párhuzamban van a követ- kező három szentség, mint ahogy a három első a teremtés három napjával párhuzamban volt. Mert azt olvassuk tovább Mózes első könyvében: Legyenek világítók az ég erősségén, hogy elkülönítsék egymástól a napot és éjét, hogy világítsanak az ég boltozatján és világítsák meg a föl- det! És ágy lön. Ezek amaz égitestek, amelyek a föld számára teremtvék, miután Isten a világosságot általában már megteremté. A szentségek világában ez a penitenciatartást ábrázolja, amely nem egyéb, mint ama világosság, amely bennünket az újabb bűnnek éjéből az üdvösség nappalára, a keresztségben nyert, eredeti, Istenhez való tiszta gyermeki viszonyunknak megújítá- sára és helyreállítására vezet. A szellemi újjáteremtésnek negye- dik napja, az újabb megvilágosodásnak napja. Es mondd az Úr: — olvassuk tovább — Teremjenek a vizek mindenféle csúszó-mászó élő lényeket és szárnyasokat a föld felett, az ég boltozatja alatt. Újabb elkülönítése a magasságnak és mélységnek. Valamint ez a nap megfelel a teremtés máso
