Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
AZ EGYHÁZ KIZÁRÓLAGOS TÖRVÉNYHOZÓ JOGA. 7 a házastársi hűség ellen. De midőn az egyház ekként más- kép állapította meg a házastársi kötelességeket és a házas- társi hűség megszegésének következményeit, már eo ipso rendelkezett a házassági kötelék tekintetében. Meg kell azonban itt jegyeznem, hogy nem minden forráshely bizonyítja azt, amit bizonyítani akarnak vele. Szükséges, hogy az egyház házassági törvényhozó jogának bebizonyításánál az idézetek bizonyító erejét kissé szigo- rúbban mérlegeljük, mint ahogy az történni szokott. így pl. még Schnitzer is 1 komoly bizonyíték gyanánt említi föl sz. Ignác püspök és vértanú ama *lyilatkozatát, mely a kánoni házasságjogi könyvek mindenikében olvasható s mely így szól: »Decet vero, ut sponsi et sponsae de sententia episcopi coniugium faciant, ut nuptiae secundum Dominum sint, non secundum cupiditatem.« Epist. ad Polycarpum, 5. cap. Mint e szövegből látható, sz. Ignác csak arról beszól, hogy illik a püspök véleményét, illetőleg döntését kikérni a kötendő házasság dolgában, hogy így a püspök által érvé- nyesítendő erkölcsi szempontok, ne pedig a bűnös kivánsá- gok legyenek irányadók a házasságra lépésnél; de ez itt nem jogelv, hanem erkölcsi elv, nem is parancs, hanem illendőségi szabály. Ugyanígy nem komoly bizonyíték a Tertullianból vett, szintén közkeletű idézet: »Adulterat et stuprat, qui aliter quam nuptiis utitur. Ideo penes nos occultae quoque coniunctiones, idest non prius apud eccle- siam professae iuxta moechiam et fornicationem iudicari periclitantur.« Tertullian. De pudicit. 4. cap. Itt egyáltalá- ban nincs szó érvénytelenítő egyházi házassági akadályról, nincs szó egyházi házassági törvényhozásról, hanem szó van egy erkölcsi szabályról, mely szerint a házasságon kívül mindennemű nemi érintkezés bűn; és szó van arról, hogy aki titokban, nem pedig az egyház színe előtt köt házas- ságot, annak a veszélynek teszi ki magát, hogy bűnös viszonyban él, mert esetleg házassági akadály forog fenn, melyet a házasulok rém ismertek föl. De hogy az a házas1 Schnitzer, Kath. Eherecht, 40. 1., 4. jegyz.
