Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Babura László: A böjtről
56 DR. BABURA LÁSZLÓ. ismerteti. Emez eszközök közt felemlíti az Ür az alamizsnát (6, 2—4.), az imádságot (6, 5—15.) és végre a böjtöt. »Mikor pedig bőj töltök, ne legyetek szomorúak, mint a képmutatók; mert meghervasztják orcáikat, bogy böjtölni láttassanak az emberektől. Bizony mondom nektek, hogy elvették jutái- mukat.« (6, 16.) Az Úr tehát távol attól, hogy az ószövet- ségben dívott böjtöket beszüntetné, szavával még jobban megerősíti ez üdvös szokást, csak arra int, hogy ne üres szívvel tegyük azt, ne a külsőségeket tekintsük fődolognak, hanem használjuk azt benső átalakulásunkra, benső meg- újhodásunkra vezető eszközként. S midőn a következő ver- sekben mégis külsőségeket ajánl, nem mondja azt parancs- képen, hanem csupán az eredeti gondolat megvilágításaképen, hogy t. i. ne láttassunk bőjtölni az emberektől, ne náluk keressünk jutalmat, ne tőlük várjunk elismerést, hanem egyedül az Istentől, »ki lát a rejtőkben s megfizet neked«. (6, 18.) Ezzel szemben áll az az eset, mikor Kér. sz. János tanítványai járultak Jézus elé és szemrekányólag mondák: »Miért bőj tölünk gyakorta mi és a farizeusok, a te tanít- ványaid pedig nem bőjtölnek?« (Máté 9, 14.) A kifogás meg- értése végett meg kell jegyeznünk, hogy a törvény egyetlen egy napot írt elő az évben böjti napnak. Ha János tanít- ványai mégis azt mondják, hogy ők »gyakran« bőjtölnek, akkor ez alatt a farizeusok által gyakorolt böjtöket kell értenünk, kik tudvalevőleg hetenként kétszer bőj töltek. A Keresztelő szigorú aszkézisét legalább ily alakban akarta tanítványaira is kiterjeszteni. Ezeket a farizeusi böjtöket nem tartotta be Krisztus, következőleg tanítványai sem s ezen megütköztek azok. A Keresztelő azt jól tehette egy- részt, mivel tényleg még az ószövetség talaján állott, más- részt mint a bűnbánat hirdetője böjttel kellett szavainak nyomatékot adnia. Krisztus ellenben ezt nem tartotta tanít- ványaira kötelezőnek, mivel az, akire Kér. sz. János magát és tanítványait a böjttel is elő akarta készíteni, a Messiás már megjött, fel is lépett és tanított. A hosszú várakozás- nak így véget vetett, a szomorúságra örömöt hozott, mely
