Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

88

DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF.

amelytől nem lehet eltérni, mert Isten, a Teremtő, maga úgy akarta és úgy alkotta, csak épen a hitszónoklatban nem kell ennek törvényét megtartani ? A hitszónok beszélhet össze-vissza, mintha nem is volna gondolkozó ember, vagy soha sem tanult volna meg gondolkozni? Azt hiszszük, hogy ezt józan ember nem is gondolhatja. Mert csak az esztelen állatok azok, amelyek az ész és a logika törvényeihez nem alkalmazkodnak. És csak az örült kiváltsága, hogy nem köti a józan ész logikája.

Ezt tanítja maga az anyatermészet és fenhangon hirdeti megszámlálhatatlan példája. Mert akármerre és akárhova tekintünk a nagy természetben, mindenütt, amerre csak szemünket fordítjuk, és amennyire csak elhat gondolkozá- sunk, csodálatra méltó szervi összefüggést, rendet és fejlő- dési menetet találunk. íme! a tavaszt fölváltja a nyár, a nyárra ősz következik, az őszre tél. Ha.az időt tekintjük, a napra éj, az éjre nap következik. A gyermekkort az ifjú- kor váltja fel, az ifjúkort a férfikor, ezt meg az élet agg- kora. A csirából nő buzaszár, a buzaszárból a kalász, a kalászból a mag. Ha a nagy természetben nézünk széjjel, ott vannak a fák. A fa gyökeréből nő a törzs, a törzsből a sok ág, az ágakon viseli a fa a koronát. Ha az emberi testet vizsgáljuk, ott látszik a fő, vele összefügg a törzs, a törzszsel összefüggnek a végtagok. Ha a föld lakói között tartunk szemlét, látjuk, mint váltakoznak egymás után az országok, az országokban a városok, a városokban a házak, a házakban egyes osztályzatok. Ha az egyes embert mun- kájában figyeljük meg, például az építőmestert, látjuk, mint rakja le először az alapot, mint emeli reá a falakat s mint rakja reá a tetőzetet, a koronát! És jaj volna annak az építőmesternek, aki nem így járna el, — mert nem is lehet józanul másként eljárnia!

Egy szóval: valamint a természet nagy mindenségében egyetemesen és minden egyes részletében is látjuk és lehetetlen föl nem ismernünk a természeti rendet, összefüggést és fejlődési menetet, szintúgy él kell fogadnunk, és lehetetlen el nem fogad- mink a szellemi világban, az ész, a gondolkodás világában is — akár a szónoklatban, akár az irodalomban — a szervi (logikai) összefüggést, rendet és menetet.