Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Irodalmi értesítő
irodalmi értesítő. 791 nak nem tarthatták, következéskép az inkriminált 20. pont- nak nem volt és nem lehetett az a jelentősége és célzata, amelyet Beöthy abból kiolvas. Eltekintve azonban az arany- bulla aláírásaitól, a dolog érdemét tekintve, köztudomású, hogy a bulla pontozatainak végrehajtásában a főpapság járt elől, névszerint Bobért esztergomi érsek egyházi átok súlya alatt sürgette a törvény betartását, úgy hogy el lehet mon- dani, miszerint az egyház tekintélye, közreműködése, erkölcsi nyomása igen nagy részben előmozdította a törvény létrejöttét. A bulla szövege, miként már említve volt, nem jogo- sít fel olyan következtetésre, aminőt Beöthy abból levonni akar, mivel pusztán csak a tized fizetésének módja iránt intézkedik olykép, hogy a tized ne pénzben, hanem terme- szetben fizettessék, hozzáadván, hogyha a püspökök másként akarnák, a király ebben őket segíteni nem fogja. Lehet-e ezen intézkedésből azt kiolvasni, hogy az egyháziak zsarol- ták a népet és hogy az aranybulla éle a zsaroló klérus ellen irányult? »Jó lélekkel« nem, annál kevésbbó, mert némi körültekintéssel felfedezhető a főpapság óvásának indoka, valamint annak is megtalálható a magyarázata, miért fordul a törvénycikk a készpénz fizetés ellen ? Nagyon is érthető, hogy az akkori viszonyok közt, amikor az ország a bérlők zsarolása folytán pénzszűkében szén- vedett, a fizetések készpénzben való teljesítését lehetőleg szűk körre kívánta a közönség szorítani; könnyen ért- hető, hogy a közszolgáltatások által kimerült népnek a tized pénzül fizetése, habár azt törvényerővel biró régi szó- kás szentesítette is, az akkori viszonyok közt nehezére esett, ezen szorult helyzetben aztán állandósítani kívánták a tér- mészetben való lerovást. Válságos időkben gyakran megtör- ténik, hogy a reformerek, az újítás hevétől elragadtatva, túl is lőnek a célon. így történt az aranybulla XX. cikkének szerkesztésekor, mert azt, hogy a tizedfizetésnek készpénzben való teljesítése, másfelől a főpapságnak óvatossága, melyet e gyakorlat megszüntetésével szemben tanúsított, nem volt egyértelmű a nép zsarolásával, azt az egykorú adatok min- den kétségen kívül helyezik. A tizedet ősidőktől fogva
