Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 789 sítványra visszanyúlni. Hiszen a frank capitülarék a frank királyok követségi joga nélkül intézkednek egyházi ügyekben és intézkedhettek is, mert a kapitularék, úgy, miként a szóban forgó decretumok, az egyháziak és világi nagyok vegyes gyűléseiben hozattak, amelyekben a jelenvolt egy háznagyok mint egyházi törvényhozók gyakorolták az egy- házi ügyekben törvényhozó hatalmukat, sőt Hincmár érsek feljegyzései szerint, aki a frank gyűlések külső képéről leírást ad, az egyháznagyok az egyházi ügyeket külön teremben tárgyalták.1 Kálmán decretumainak szövege arra mutat, hogy azok egyházi törvényhozóknak egyházi zsinaton hozott végzései voltak.2 A királyoknak az egyházi érdekek előmozdítására irányuló intézkedései közt felemlíttetnek azok, melyek az egyházi vagyon hathatós oltalmát célozták, a kiváltságok, úgymint a törvénykezési kiváltság (privilegium fori), az adó- mentesség, a tizedfizetés. Ami az utóbbit illeti, szerző hivat- kozik az aranybullára, hogy annak 20. pontja szerint a tizedet természetben kellett fizetni: »1222: 20 Decimae argento non redimantur, sed sicut terra protulerit, vinum vel segetes persolvantur. Et si episcopi contradixerint, non juvabimus ipsos.« Ha nem is szívesen teszszük, de még is szükségét lát- juk annak, hogy a magyarországi tizedre vonatkozó és a szerző által is kiemelt ezen törvényt megvilágítsuk, amire az okot Beöthy Ákos »A magyar államiság fejlődése küz- delmei« c. munkája adja. Beöthy behatóan foglalkozik az aranybullával s fejtegetései során erre a kijelentésre fakad: »Jó lélekkel lehet állítani, hogy antiklerikálisubb és antiarisz- tokratikusabb törvényt nem igen lehet képzelni mint az arany- bullát« (42. 1.) Vájjon mire alapítja Beöthy különös állítását? Epen az aranybullának a tizedfizetés módját szabályozó, fentebb idézett 20. cikkére, amelyből azt következteti, hogy 1 De ordine palatii Hincm. Kém. Opp. II. 29. §. ‘ »Decretum in sancta Synodo ab omnibus episcopis« (cap. 5.). »Placuit sanctae Synodo, ut omnis coniugalis desponsatio in facie ecclesiae etc.« (cap. 15.). Endlichernél, Mon um. Árpád. 372.