Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

785

Csaknem merésznek mondható kísérlet volt a tanszék felállítása, mielőtt a tudományág, amelynek előadására rendeltetett, rendszeresen fölépítve lett volna. Timon A. érdeme, hogy e hiányt kézikönyvének megírásával pótolta. Innen magyarázható részben azon, szinte a mohóságig fokozott érdeklődés, amelylyel a tanuló jogásznemzedék és a ‘ magyar közönség a munka első kiadását rohamosan elkapkodta.

De csak részben okozója a sikernek a tárgy ujdon- sága; mert Timon Á. munkája egyébként is rászolgált arra, hogy felkarolják.

A munka gazdag tartalmát csak röviden jelezzük. Szerző a magyar alkotmány- és jogtörténet alakulásának megfelelően, négy korszakot különböztet meg: u. m. az ősi (a magyar nép legrégibb korától az 1000-ik évig), a Sz. István- féle (1000 — 1305.), a szent korona közjogi fogalmához fűződő államszervezet (1308—1608.) s a rendi alkotmány {1608—1848.) korát. Tárgyalása körébe az első három korszakot vonja.

Az első korszakban megismertet a magyar nép leg- régibb állami, jogi szervezetével, az ősi birtokrenddel, úgy amint az a királyság megalapításáig kifejlődött (9 - 78. l.j.

A második korszak két főrészre oszlik. Az első rész, a jogtörténeti előzmények előrebocsátása után (79—95. 1.), bemutatja hat fejezetben: a királyság intézményét (93—117.), a rendi szervezetet (118—154.), a királyi kormányzatot és törvénykezést (155— 182.), a vidéki kormányzatot és törvény- kezest (183—227.), a pénzügyet és hadügyet (228—253.), a királyság és az egyház viszonyát (254—278. 1.).

A második rész a jogforrások ismertetése után (279—303.), három részben tárgyalja a magánjogot (304—386.), a büntető jogot (387—436.), a perjogot (437 — 473. 1.).

A harmadik korszaknak, a jogtörténeti előzmények közlése után (474 — 478), tárgyai: a királyság és a szent korona intézménye (479—520.), a rendi szervezet (521—573.), a törvényhozó hatalom és az országgyűlések (574—616.), a végrehajtó hatalom szervezete, a kormányzat és törvény- kezés (617-724.1.).

Hittudományi Folyóirat. 1903.

50