Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Kiss János: Egy irodalmi szükségletről
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 761 akár tagjai, *akár nem tudományos és irodalmi Osztályának, de első sorban alkalmazva az Osztály tagjait, sőt az Ősz- tályt egészében is segítségül véve. Midőn első sorban a Szent-István-Társulatot említem, ezzel nem akarom azt mondani, hogy ennek a lexicon-vál- lalatnak nem lehet más vállalkozó és kiadó alanya. Igenis lehet akár egyes valaki, akár többen egyesülve, csak meg- legyen a vállalkozóban az ily nagy műhöz szükséges józan- ság, készség, kitartás és biztosítók; ha pl. egy vagy néhány vállalkozik, a mű folytatását és befejezését halálesetre is biztosítsák. Az eszme oly fontos, hogy a hozzáértők hozzászólását nagy mértékben megérdemli és kihívja. Fel is kérem a szakfórfiakat, szíveskedjenek ahhoz úgy folyóiratomban, mint egyéb sajtóközegekben hozzászólni. Azt is megérdemelné az ügy, hogy tárgyalására hit- tudósaink értekezletre egybegyüljenek. »Bölcseleti Folyóirat« című közlönyöm 1891-iki I. füze- tóben, tehát jó 11 évvel ezelőtt, »Óhajok« cím alatt kívá- natosnak hirdettem egy hazai társaság megalakítását a keresztény szellemű bölcselettudomány művelésére. Hangom visszhangot keltett s az eredményeként létesült Aquinói- Szent-Tamás-Társaság immár fennállásának, működésének 10-ik évfordulóját is megülhette. Yajha jelen kiáltásom se hangzanék el kellő számú és erejű visszhang nélkül s vajha 10 év múlva kész volna a a nagyszabású magyar hittudományi lexicon, a katholikus szent igazságok terjesztésére s a magyar katholicismus dicsőségére. Adja Isten. Budapest, 1903. december 15. Dk. Kiss János, egyetemi tanár.
