Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

742

DK. RÉZBÁNYA? JÓZSEF.

fogta el akkor önöket! Mennyire magukba szálltak! Hogyan elmélkedtek az élet és emberi dolgok állhatatlanságán! Hogyan elhatározták titokban, hogy idején fognak gondoskodni, nehogy meglepje a halál! Oktalanok vagy gyávák voltak־e, hogy ennyire féltek? Hányszor megesett e borzasztó véletlen, talán épen szemük láttára s anélkül, hogy házuk körét elhagyták volna? Nem volt-e erre intő példa családjukban is ? Kérdem tehát, mi lehetett az Isten irgalmasságának célja, hogy e borzalmas példá- kát tárja önök elé? Nem figyelmeztetni akarta-e talán, hogy az önök vége is hasonló leszen? S mit tudom én, vájjon egészségi állapotuk ad-e e tekintetben okot a félelemre? Nem hordják-e a halált belsejükben ? Hogy a nap keltével nem hoz־e ránk gyászt váratlan és meglepő haláluk ? S nem szolgáltat-e hallgatóimnak elrettentő, de haszontalan elmélkedésre okot a világnak és remény- ségeinek hiábavalóságain?

Mily elvakultak tehát, K. H., ha . üdvösségüket e világ folyásától teszik függővé, melyről épen nem lehetnek biztosak ? Ha valamely nagy vállalat sikerét számitgatják, intézkedéseik bölcsessége, barátaik és alattvalóik segítsége, állásuk, javaik, hitelük, hatalmuk biztosíthatják róla; de itt az időre számítanak ! 0, ki biztosíthatja önöket erről?! Kitől függnek az évek és napok? Parancsolnak-e az égitestnek, mint az Isten népének a vezére, hogy megálljon s megnyujtsa életüket, hogy idejük legyen a győzelem befejezésére, szenvedélyeik csillapítására ? Címereik, rangjuk, hatalmuk, sőt a királyi pálca is, ad-e jogot csak egyet־ len pillanatra is ? S azok is, akik az egész földnek parancsolnak, biztosak lehetnek-e csak a jövő pillanatról is ? Nem így akarja-e velünk éreztetni az Isten, hogy ő az Űr, ő tartja kezében sor־ sunkat, s hogy annál kevésbbé mentekezhessünk azért, hogy oly hevesen ragaszkodunk a világhoz, melyen csak egy pillanatig tarthatjuk fönn magunkat, mely azalatt már el is röppent.

Oh Istenem, ki egyedül szabtad meg életünk határait, aki már kezdettől fogva megszámláltad napjaimat, mint hajam szálait, aki már születésem pillanatán is uralkodtál s már homlokomra jegyezted halálom perczenetét, egyedül te tudod, Uram, aki az örök könyvbe jegyezted száműzetésem és zarándokságaim napjait, egyedül te tudod, messze vagyok-e még, vagy eljutottam-e már életem végéhez, amelyen túl a halál és ítélet van ?

De talán azon bizakodnak el, hogy a hirtelen halál példái ritkák ; s ezen ritka és rendkívüli csapások csak csekély számát sújtják a szerencsétleneknek. Ismételhetném, hogy az Isten igaz- ságossága naponkint nagyon is gyakoriakká teszi, s ami a meg־ előző századokban igen ritka volt, jelenleg mindennapivá lett. Ám jó, tegyük, hogy e borzasztó véletlen csak csekély számú