Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Végh Kálmán Mátyás: A szokásjogról
A SZOKÁSJOGRÓL. 619 tetik. Dr. Demkó 1 szerint a jogszokás »jas per similium, alioujus communitatis actuum frequentiam, ecclesia consen- tiente, inductum.« Igen kitűnő meghatározás és jobb az eddigieknél, mert a törvényesítést is magában foglalja. — A világi jogtudomány köréből a következőket említem: Dr. Bozóky2 így határozza meg a jogszokást: »A szokás- jog közvetetlenül a nemzet jogérzetéből fejlődő és hosszas gyakorlat által szentesítést nyert jogszabály. A Mayer-féle Konversations-Lexicon szerint a szokásjog »azoknak a jogsza- bályoknak összesége, melyek közvetetlenül az egész nép öntudatában élnek, miért is egyenesen annak akaratából szár- mazóknak tekinthetők.« Nagyon tág meghatározás ; legfölebb a köztársasági kormány formában érvényesülhet, hol a törvény- hozó maga a nép. Igen kerekded a magyar Athenaeum Lexikon meghatározása: »A szokásjog (jus consvetudinarium) a nép meggyőződésében gyökerező és a kölcsönös érint- kezésben állandóan alkalmazott jogszabály.« Mindezeket a meghatározásokat összegezve, a jogszokás fogalmának ismer- tető jegyeit így foglalhatjuk egybe: Az összes alattvalók vagy ezek nagyobb és józan részé- nek meggyőződésében közvetetlenül gyökerező, a hosszas gyakor- lat által szentesített és a kölcsönös érintkezésben állandóan alkalmazott olyan jognézet, mely a törvényhozó beleegyezésével bírói ítélet alapját képezheti. 3. A szokásjog sajátsága, hogy bár a törvényhozó nél- kül létesül, mégis bizonyos szükségszerűségen alapul. Aqu. sz. Tamás ezt a következőleg okolja meg: »Leges humanae in aliquibus casibus deficiunt; unde possibile est quando- que praeter legem agere, in casu scilicet, in quo deficit lex; et tamen actus non erit malus: et cum tales casus multi- plicantur propter aliquam mutationem hominum, tunc mani- festatur per consvetudinem, quod lex ulterius non est utilis; sicut etiam manifestaretur, si lex contraria verbo promulga- retur. Si autem adhuc maneat ratio eadem, propter quam prima 1 Jus Eccles. I. 37. 1888. a Római magánjog. II. 1899. 5. 1.
