Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Karácson Imre: Szent János Apostol halála
SZENT JÁNOS APOSTOL HALÁLA. 611 Mielőtt az örmény emlékirat tartalmára s a belőle levont következtetésekre áttérnénk, röviden meg kell emló- keznünk sz. János apostol utolsó éveiről. Sz. János apostol a hagyomány és a történeti adatok állítása szerint a 67. óv után, a mikor sz. Péter és Pál apostolok Rómában vértanuságot szenvedtek, a kis-ázsiai Efezusba költözött, ahol késő öregségében meg is balt. Ha keressük az okát, hogy mi vonzotta sz. Jánost Efezusba, különösen arra a következtetésre kell jutnunk, hogy első sorban a keresztény vallást fenyegető veszély elhárítása bírta őt rá az Efezusba való költözködésre. Az efezusi és a többi kis-ázsiai egyházak, melyeket sz. Pál alapított,1 a legvirágzóbb keresztény községek vol- tak az első században s fejlettségük, hatalmuk, életerejük még erősebb lett a II. században. Ezen a vidéken tértek át a művelt osztályhoz tartozó görögök a legtömegesebben a keresztény vallásra, erről a vidékről kerültek ki sz. Polikárp, Ignácz, Polikratesz, Apollonius. Ámde ugyancsak e vidéken ütötte föl fejét a görög filozófiának a keresztény vallással való összekeveréséből származott gnosztikus eretnekség is, melyet Cerinthus, majd pedig a nikolaiták felekezete tér- jesztett. Cerinthus fellépése különösen kívánatossá tette, hogy sz. János Efezusba tegye át lakását, nehogy a sz. Pál által alkotott egyházközségek pusztulásnak induljanak. Nem állapítható meg biztosan az év, amelyben sz. János Efezusba jött, csak az látszik biztosnak Tertullián 2 és sz. Jeromos3 elbeszélése szerint, hogy az első alkalommal, mikor Efezusba jött, csupán néhány évet töltött ott, mert Domitianus császár idejében (81—96) Rómába vitetett kivég- zés végett. Az egyházi írók állítása szerint,4 sz. Jánost forró olajjal telt kádba vetették, de onnan épebben jött ki, Petrus Damian, serm. 2. de Joanne Apostolo. L. Corn, a Lapide Com- ment. in Evang. Yenetiis 1717. in Joann. 418. 1. > Ap. Csel. XVIII. 19. és XIX. a De praescript. 36. ־ Contra Jovinianum L. I. 26. 4 Sz. Jeromos, Contra Jovinian. L. I. 39*
