Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
602 DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. hogy nagyobb legyen azok száma, akik tagadták volna, bogy csakugyan élt. Ez valódi tartalma sz. Máté idézetének. Midőn megjelent a begyen Galileában apostolainak és másoknak, ennek az a látszata lebet, mintha némelyek (talán amaz ötszáz, akikről szent Pálnál említés történik), »kételkedtek volna«, hogy csak- ugyan ő-e az. Hogy is lehetne ez másként ? ezen kívül semmi más bizonyságuk nem volna arra, hogy valóban ö az, akit keresztre feszítettek, megöltek és eltemettek. Mások megengedték volna, hogy valóban Jézus volt, de tagadták volna, hogy valaha meghalt. Mivel nem látták a kereszten holtan, azt erősítették volna, hogy levették a keresztről, mielőtt meghalt és fölélesztették. Ez a föltevés elegendő mentségül szolgálandott azoknak, akik úgy óhajtották, hogy fel nem támadott legyen. És a legtudatla- nabb réteg azt képzelte volna, hogy merő szellemet látnak hús nélkül és csont nélkül. A csodát úgy fogták volna fel, mint büvészi szemfégyvesztést, úgy mint előbb a farizeusok, midőn cse- lekedeteit Belzebubnak tulajdonították; és semmivel sem lettek volna jobbak és vallásosabbak, mint a mai köznép a babonaság- nak és igézeteiknek tudatában. Bizonyára úgy leendett; a főpapokat ez meg nem indította volna; és a népet ha meg is indította volna egyidöre, de nem indította volna meg tartósabban, nem gyakorlatilag, nem indí- tóttá volna meg úgy, hogy hirdessék, miszerint látták és hallót- ták, és hogy az evangéliumot terjeszszék. Ez azon szempont, amelyet szem előtt kell tartanunk: és megfontolnunk, mint igazi okát annak, miszerint egyáltalán megjelent, hogy tanúi legyenek feltámadásának, az ö igéjének szolgái, anyaszentegyháza megala- pítói; és hogyan lehetne, a dolog természete szerint, az a nagy sokaság ? 2. Más oldalról lássuk csak az eszközöket, amelyeket isteni bölcsessége tényleg alkalmazott, hogy bizonyságául legyenek majd feltámadásának és evangéliuma elterjedésére szolgáljanak. —- Meg- jelenék nyilvánosan, nem az egész népnek, hanem csakis Istentől eleve kiválasztott tanuk előtt. Ez, tényleg, általános ismertető jele az ő gondviselése folyamatának, csak keveset csatornájává avatni az ő áldásai számára a sokaságnak; de a jelen esetben tekintve, csak kevesen voltak kiszemelve, csak kevesen szolgá- landottak alkalmas eszközül (emberileg szólva). Mint már mon- dottam, arra, hogy tanúi legyenek feltámadásának, szükséges volt, hogy már ismerték legyen bensöleg az Urat halála előtt. Ez állott az apostolokra nézve; de ez még nem volt elég. Szükséges volt, hogy bizonyosak legyenek róla, hogy ő maga az, akit előbb ismertek. Emlékeztek reá, mint ösztönözte őket, hogy érintsék meg, hogy megbizonyosodván felőle, tanúságot tegyenek róla,
