Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

600

1)R. RÉZBÁNYAY JÓZSEF.

rendelt tanúknak, nekünk, kik ettünk ittunk övele, minekutána feltámadott halottaiból.« Ap. Csel. 10, 40—41.

Azt várhatnák, hogy isteni Üdvözítőnk, feltámadása után nagy sokaság előtt jelenik meg s jelesül azok előtt, akik öt keresztre feszítették; míg a történetből azt látjuk, hogy ez épen nem történt, hanem csak eleve rendelt tanuk, legmeghittebb köve- tői előtt jelent meg; és sz. Péter ezt hangsúlyozza a jeligében. Különösnek látszik ez első pillanatra. Megszoktuk, hogy Krisztus Urunk feltámadását az ö dicsősége legmegdönthetetlenebb, kézzel- fogható bizonyságának tekintsük, mint ahogy ezt Isten idönkint művelni szokta az izraelitákkal Mózesnek napjaiban; és úgy szók- tűk tekinteni, mint legragyogóbb nyilvánvaló diadalát, és elkép- zeljük magunkban a megszégyenülést és azt a rettegést, amely gyilkosait elfogja vala, hogyha élve megjelen épen ő előttük. Azon- ban itt■, midőn ezt tekintetbe veszszük, el kell választanunk az Isten országát és a világot egymástól, amelyek eltérnek ; és magun- kát bele képzelnünk abba a helyzetbe, mintha Krisztus Urunk jőne a világot megítélni, ami tényleg nem lesz előbb, mint az utolsó napon, és elképzelnünk a gonoszokat, »akik őt keresztre feszítették vala«.

Azonfelül, hogy itt tekintetbe kell venni Krisztus országá- nak szellemi voltát, ami tulajdonképen indító oka látszik lenni annak, hogy miért nem jelent meg feltámadása után az összes zsidóságnak, annak még egyéb más különös indító oka is volt és pedig nem kevésbbé tanulságos oka. íme ezek közül egyet akarok ezennel előadni.

Ez a kérdés: »Miért nem jelent meg isteni Üdvözítőnk feltámadása után az egész nép előtt ? miért csak a meghitt Isten- töl eleve választott tanuk előtt?« és feleletem erre: »Mert ez

Parochial et plain Sermons. Seventh Impression. London, 1900. pag. 196—203. Ide iktatjuk a legműveltebb nemzet egyik legnagyobb láng- elméjének, a világhírű bíboros szónoknak e beszédét, mert tárgya egészen új. Nem találkozunk vele sem az egyházi szónoklat világ- irodalmában, sem az erénygyakorlati irodalom terén sehol. Ide iktat- juk e beszédet, hogy megtanuljuk a XIX. század legnagyobb írójától (akiről azt tartotta mind az apostoli szék, mind az angol nemzet, hogy Albionnak Shakespeare óta nem volt ilyen írója), — mily kristály- tisztának kell lennie a tárgynak, mily kristálytisztának kell lennie a nyelvnek. Öt mondhatjuk az újdonszerü (modern) irodalom atyjának. Az ö rövid, velős irályát utánozza ma egész Európa, utánozzák hálunk is szónoklatban és irodalomban, de sajnos, csak rövid mondatait — ami jellemzi őt a világirodalomban —; ami fo: szellemét nem köve- tik, mert nem értették meg.