Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
598 DK. KÉZBÁNYAY JÓZSEF. igazságba behatol, nemcsak felületén marad, hanem mélyére hat, azaz észtanilag (logice) tekinti a tant; tehát, észtani sor- rendben kutatja és megállapítja annak * lényegét, jelentését, fogalmát, bizonyosságát, megközelíthetőségét, vagy ellenke- zőleg, amennyiben az emberi elme azt felfogni nem képes, ismerteti annak természetfeletti és az emberi észt felülmúló jelentését, és pedig ezt észtanilag (logice), azaz értelmesen, helyesen és alaposan; b) eszményileg (idealiter), azaz maga- sabb (isteni) álláspontra helyezkedve, ahonnét tekintve ismerteti a tannak fensőbb, magasztos rendeltetését, szép- ségót, becsét, fenségét, áldásos és elragadó voltát; c) gya- Jcorlatilag (practice), azaz vonatkozásában a mi életünkre, feltüntetve, mint nemesíti meg az embert, hogy magaszto- sítja fel értelmét, mint emeli kedélyét és hogy teszi hatal- mássá akaratát, hogy az egész embert áthassa, meghódítsa és uralma alá hajtsa és így egész életrendjét átalakítsa és az üdvösségre vezérelje, azaz az egész embert megszentelje. Fökép ezen utolsó szempont az, amelyet az isteni igazság előadásánál szemünk előtt kell tartanunk a szószéken, miért is ezen szemponttal még különösen is kell foglalkoznunk. 38. 8• Válaszszon a szónok általában gyakorlati s azért álta- Ián közönséges tárgyat. Választhat ugyan a szónok nem ritkán oly tárgyat, mely az újdonság ingerével hat, azonban rendszerint leghelyesebben jár el, ha nem keresett, új, rendkívüli s amellett — sajnos — közönségesen épen nem gyakorlati, meg nem felelő, a hallgatók lelki üdvét épen nem érintő tárgyat, hanem igen is megszokott, gyakorlati és általában közönséges tárgyat választ.1 Az újdon- Ságnak jobban csak a felfogásban s csak a formára nézve van helye — mond Gisbert.2 Nunquam satis dicitur, quod nunquam ' A kér. világ összes nagy szónokainál azt tapasztaljuk, hogy a rendes, megszokott tárgyról szólnak. S e megszokott tárgyakról mondottak világhírű beszédeket. Mert azon körülmény, hogy más már arról beszélt, épen nem zárja ki, hogy a szónok azon tárgyról fenségesen szóljon. 2 Gisbert. L’éloquence ehrétienne dans l’idée et dans la pra- tique. chap. 7. ,— Sz. Jeromos ep. 11. ad Ageruch. azt mondja: In vetere via novam semitam quaerimus — ut nec eadem sint, et eadem
