Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 593 »Azon prédikátoroknak — mond Weissenbach,1 — akik nem tudják megállni, hogy világias ékesszólást ne vigyenek a szó- székre, mielőtt oda fellépnek, el kellene az egyházból távolítaniok a szent képeket és oltárokat s a gyertyát s mécset el kellene oltaniok; vagy ha már ezt kegyeletük meg nem engedi, legalább a keresztet kellene elfödniök és a hallgatók szemei elől elrejte- niök, s általán mindazt, mi az áhítat és szentség jelképe, az egy- házból ki kellene küszöbölniök, hogy ott azután kirakhassák a maguk köznapi portékáját. Azonban maga a fa és a néma kövek s a szent falak sem hallhatnák ezt ellenmondás nélkül, hogy a szentegyház Urát így megbecstelenítik és az isteni igazság mél- tóságát ily világias lárma túlkiabálja.« — »Midőn a keresztény nép az egyházba, akár a mennybe lép be, — mondá sz. Nilus — ott semmi olyasnak nem szabad elhangzania, semmi olyasnak tör- ténnie, ami merőben világias szellemet árulna el.« (Widmer. Die Predigt in der kath. Kirche.) , A hitszónok a szószéken egyedül az Isten országával fog- lalkozzék és abból merítsen. Kerüljön mindent, ami ezzel meg nem egyez. »Az én országom nem e földről való« — mond isteni Üdvözítőnk. — Balmes, e nagy szellem, panaszkodik, hogy a rossz prédikációból ered sok baj, mert — úgymond — a prédi- kátorok nem maradnak az evangélium mellett, hanem tilos poli- tikai térre kalandoznak el.1 2 — »Quaestiones, quae ad aedificationem non faciunt — mondja a trienti szent zsinat — et ex quibus nulla fit pietatis accessio, a popularibus concionibus secludantur.« Es az Úr maga azt mondja: »Ego Dominus Deus tuus docens te utilia.« (Isai. 48, 17.) És a bölcs tanítóról mondja a SzentÍFás: »Cumque esset sapientissimus Ecclesiastes, docuit populum... quaesivit verba utilia et consrcipsit sermones rectissimos ac veritate plenos.« (Eccles. 1 Weissenbach. Eloquentia Patrum. 1. 1. p. 5. 2 Balmes, ese gran pensador, ese filosofo insigne, se lamentaba de los males que laconducta de los predicadores dei Evangelio podria accarear si indiscretos entraban en sus sermones en el campo vedado de las pasiones politicas y en las teorias de los hombres acerca de la gobernacion de los Estados, proclamando el principio Salvador, dogmatico, evangélico, de que la Iglesia no debe hacer causa comun con ninguna forma de gobierno, ni buscar su apoyo en determinado sistema politico, sino encerrarse en los grandes elementos de su vitalidad religosa. de su universalidad catolica, de su autoridad divina, y resplandecer pura, immaculada, serena, sublime, 10 mismo bajo el amparo dei absolutismo austriaco que á la sombra de las banderas repiiblicanas de Sonderburg. Ant. Bravo y Tudela i. h. 142. lap. Hittudományi Folyóirat. 1903. 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom