Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Babura László: A böjtről

A BÖJTBŐL.

55

lyesnek soha része nem volt, így tett, így gyakorolt önmeg- tagadásokat, mennyivel inkább kell akkor azokban kitűnnie az embernek, ki telve van bűnös hajlamokkal, hogy ezeket megfékezze, — és bűnök sebeivel — hogy ezekért eleget tegyen! ? Ezt a következtetést vonhatja le minden józanul gondolkodó elme Krisztusnak szigorúan önmegtagadó életéből.

De nemcsak elméleti bizonyítókaink vannak amellett, hogy Krisztus a böjtöt mint elégtóteli, illetve érdemszerző cselekedetet elfogadta és saját példájával meg is szentelte; bár gyéren, de találunk az evangéliumokban is helyeket, melyek gyakorlását kétségtelenné teszik.

Sz. János evangéliumában olvassuk a samariai nővel folytatott beszélgetését az Úrnak (4, 6. skk.) Tanítványai azalatt a városban jártak a szükséges étel beszerzése végett, mert 4, 6־ból megtudjuk azt is, hogy Jézus épen déltáj- ban ért kifáradva Jákob kútjához. Azonközben kérték öt a tanítványok, mondván: »Rabbi! egyél.« 0 pedig mondá nekik: »Van nekem ennivaló étkem, melyet ti nem tudtok... Az én étkem az, hogy annak akaratját cselekedjem, ki engem küldött, hogy bevégezzem az ő művét.« Tehát mennyei Atyjának akaratát teljesíteni, ez az ő legkedvesebb étele, legszokottabb tápláléka. Nem gondol annyit a testre és annak fentartására, mint épen erre. Apostolainak is így kell tenniök, ha méltók akarnak hozzá lenni és a nagy fel- adatot, mely reájuk vár, jól megoldani, miként sz. Cyrill is mondja:

Nam quoniam orbis futuri erant magistri, exemplo suo eos docet, multo maiorem salutis hominum, quam pro- prii corporis curam esse habendam.1 Már Linzenmayr2 e helyből az Úr szigorú aszketikus életmódjára következtet, mely a test kényelmével s jólétével keveset törődött.

Sz. Máté evangéliumában olvassuk az Úr ama gyö- nyörű beszédét, melyben a földön való és földön túli bol- dogságnak minden feltételeit, de egyúttal eszközeit is meg1 Corn, a Lapide S. J. Com. in Evangelia II. 311. ad v. 32.

2 Ant. Linzenmayr: Entwicklung d. kirchl. FastendiscipliD. München, 1877. 14. 1.