Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Trikál József: Az ájtatos alapítványok és alapítványi jog története

576

DR. TRIKAL JÓZSEF.

bizalmatlansága, hitük az egyházi férfiakban is megrendült, azért a polgárság befolyást keres a felügyeletben, védelemben.

Nagyok voltak e kornak bűnei, sok igazságtalansága! De a szenvedélyek rendesen végleteket keresnek. Mikor a keresztes háborúk eszméje vógigzúgott egész Európán, az áldozatos lélek fellobbant, a bűnbánat lemondóvá tette az egyént és ájtatos alapítványokkal iparkodott kiengesztelni Istent.

Lamprecht összeállította a XI. századból származó okiratok szövegét.1 E lapokból felszáll a gondolat és a szívek áldozatkész szelleme. Látjuk, hogy az embereket egy nagy vágy fogta el: megmenteni lelkűket. Mert az ember mindenért felelős Istennek, amije van. Jóllehet tulajdon is, mégsem szabad birtokát önző módon elpazarolni, vagy önző módon visszatartani: Krisztus fogadja el az adományt; Öt teszszük adósunkká. Múlandó gazdagság helyett örök jutalmat ad.

C) A Hohenstaufoktól a hitújításig.

Az egyházi és világi hatalmak küzdelmei folytán a világi papság sokat veszített azon bizalomból, amelylyel előbb dicsekedhetett. Társadalmi szerepe, hivatása, amely az alapítványok kezelésében, felügyeletében, birtoklásában, a mindenféle nyomorultak felsegélyezésóben, gondozásában állott, átszállóit a szerzetes-rendekre, a kolostorokra.

A keresztes háborúk változásokat hoztak be az alapít- ványok jogi felfogásába, kezelésébe. Eddig ugyanis az ala- pítványok csakis mint egyházi intézmények szerepelhettek, a püspök felügyelete alatt (hacsak nem voltak különös privilegium által a püspök joghatóságából kivéve), ki a kezelők kinevezésére, a számadások felülvizsgálására befolyt. Mert a kereszténységnek ezen hatalmas hőskora nemcsak a jótékony szellemet teremtette meg, hanem létrehozta azt a tiszteletre méltó polgári rendet is, amely a XIII. század- ban oly tekintélyes szerepet játszott az egyház életében.

1 Zeitschrift für Kirchengeschichte. VI. 494.