Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Trikál József: Az ájtatos alapítványok és alapítványi jog története
564 DR. TRIKAL JÓZSEF. és az uralkodó védelmére támaszkodva megoltalmazhatta az alapítványokat a romlástól. Ámde ezen jog csak Nagy Károly törvényhozásában fejlődött így ki. Voltak ugyanis előbb oly intézmények is, amelyek kizárólag magántulajdont képeztek. A jámbor szándék felavatta ugyan őket kegyes célokká, de csak addig, ameddig ez a tulajdonosnak vagy utódjainak úgy tetszett. Miután azonban az egyház felállt- tóttá az isteni jog elméletét, amelynél fogva, amit Istennek adunk, azt visszavonnunk nem szabad, Nagy Károly pedig ugyanezt törvénynyé emelte, ezen intézmények is a püspök felügyeleti jogkörébe vonattak. Ezen joga volt a püspök- nek a káptalanok, vagy a kolostorok kezelése alatt álló alapítványokra is. A kormányzó jellemére nézve ügyesen jegyzi meg az aacheni (816. can. 20.) zsinat: »Talis praesit, qui et avari- tiam oderit, et hospitalitatem diligat. Is, cui hospitale committitur, nequaquam res pauperum in suos usus retor- queat.« Természetesen a püspökhöz tartozott a hűtlen igaz- gatókat megbüntetni és állásuktól megfosztani. Ezekből levonhatjuk a következtetést. Az ájtatos alapítványok, jótékony intézetek ezen kor- ban bár nagyobb önállóságot nyertek, mégis mind össze- függésben vannak az egyházzal, mindannyian egyházi intéz- menyek. Olyan vagyonjogi függetlenséggel nem birtak, hogy jogi személyiségüket önmagukban bírhatták volna. Az alapítványnak, a javaknak mindig valamely jogi szemé- lyiségnek, templomnak, kolostornak birtokában kellett len- niök, amelytől ők közvetve jogi személyiséget kölcsönöztek.1 B) A Karolingektől a Hohenstaufokig. Az ájtatos alapítványok az önzetlen, áldozatos lelkek illatos gyümölcsei. Csak akkor és ott teremnek, ha a szívek nem tapadnak a föld porához. Abban a légkörben nyílnak, amely el van töltve azzal a szent vágygyal: mindjobban elszakadni azon súlyoktól és terhektől, melyek lekötik, 1 Loening: Geschichte des Kirchenrechts. II. 653.
