Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Trikál József: Az ájtatos alapítványok és alapítványi jog története
556 DR. TRIKAL JÓZSEF.-orleansi zsinat azzal ismer el hallgatagon, hogy ily esetben a szokásjog legyen irányadó.1 így kifejlődött a plébániák vagyonjogi önállósága, amelynek központja a plébániai templom lett. Minden vagyon hozzája fűződött, mint intéz- menyhez, amelynek kormányzója a plébános. Az ájtatos alapítványok, melyek a plébániák keretében keletkeznek, szintén ezen új központ köré csoportosulnak. A püspök kormányzati joga megszűnik, a plébánosra száll át. A püspök pedig a felügyeleti jogot gyakorolja mint elöljárója a plé- bánosnak. Más szóval a plébániák jogi személyiséget nyer- nek, az alapítványok pedig jogi személyiségüket a plébánia- templomtól kölcsönzik. A plébániák vagyonjogi önállósága s velük kapcsolat- ban az ájtatos alapítványok decentralisatiója nem visszaélés, hanem fejlődés alapján történt. Amint a természetben meg- van a munkamegosztás elve, úgy mindenben. A világiak is nagyban hozzájárultak ehhez, mivel karöltve a papokkal követelték, hogy lelkészük jövedelmének alapja is függet- len földbirtokok legyenek.2 Mert a feudalismus korában minden kötelezettséget, állandó szolgálmányt földek adó- mányozásával födöztek. Amennyiben pedig ezen kihasított javak az egyház céljainak fedezésére szolgáltak, mint állandó jövedelmi források, más szóval alapítványok, hivatva voltak a templom és annak személyzete szükségleteit fedezni. Mivel pedig a lelki élet központja a templom, az egyház, amely körül csoportosul az egész község mint egy test, azért az adománylevelekben minden egyházi célra szolgáló alapítványnál megjelölik a templomot, vagy kápolnát, vagy 1 Concil. Aurel. III. C. I. Si quae oblationes in quibuslibet rebus atque corporibus collatae fuerint, basilicis in civitatibus con- stitutis ad potestatem redigantur episcopi. De facultatibus vero paro- chiarum vel basilicarum in plagis constitutis singulorum locorum consuetudo servetur. ־ Ooncil. Aurel. VI. C. 25. Si quis clericus vel laicus sub poten- tum nomine atque patrocinio res ad ius Ecclesiae Jpertinentes, con- tempto Pontifice petere seu possidere praesumserit, primo admoneatur, quae abstulit civiliter reformare, aut certe iudicium Episcopi sui «periri, ut poscit sacra religio.
