Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Nyőgér Antal: A tévedés mint házassági akadály
MM■■ Kérdés azonban, bogy az úgynevezett búskomorság érvényteleníti-e a házasságot ? A búskomorság a szomorúságnak legnagyobb foka, oly lelki állapot, amelyben legyőzhetetlen bú és gyötrelem ural- kodik valamely baj miatt. A búskomorságban megrögzött eszme űzi játékát. A baj, amelyből ez az állapot származik, sokféle lehet, úgymint: nagy veszedelem, kárvallás, sanyarú élet, kedves ember halála, bánat a bűnök fölött, félelem a haláltól, szerencsétlen szerelem, meghiúsított nagyravágyás. Lehetnek képzelt bajok is, amelyekből e lelkiállapot szár- mazik, pl. félelem az üldözéstől, az örök kárhozatra vetett- ség képzelete. Bár e baj elfoglalja az emberi elmét, de közönségesen mégsem annyira, hogy a rögzött eszmén kívül semmiről se tudjon az ilyen magának ítéletet alkotni. Épen ezért az ily búskomor ember szerződések kötésére, sőt még a tanítói tiszt betöltésére is alkalmas lehet. Ha a búskomorság nem zavarja meg teljesen az em- bér ismerőtehetségét, ha Ítéletet alkotni képes; akkor az ilyen ember nem is tartozik azok közé, akiknek tetteit beszámítás alá venni nem lehet s e szerint a házasság is, amelyet az ily búskomor köt, érvényes. De ha oly mély- ségre sülyedne e fájdalmas érzés, hogy ez a búskomornak elméjét egyáltalán összezavarja, s ha ö lelkiállapot már tébo- lyodottságba megy át, úgy hogy a lelkibeteg agyrémeit a kültárgyakkal fölcseréli, mi által gondolkozása összekúszálttá lesz: akkor természetes, hogy ez az ember ily állapotban észszerű, beszámítható cselekedetre nem képes és így, ha ily nagyfokú búskomorságban kötött házasságot, ez is sem- mis, még pediglen a természetjognál fogva. Hogy ha ily állapotú egyén lép házasságra és a másik fél előtt ennek e lelkibaja ismeretlen volt, akkor e házas- ságban bár tévedés fordult elő, de az érvényesség épen nem a tévedéstől függ, hanem attól az állapottól, amelyben a búskomor a házasságnak megkötésekor vala. Ha a búskomor actus humánusra képes, akkor a házas- ság mindenképen érvényes, akár ismerte a másik fél e melancholiát, akár nem; mert ez esetben nem más az, mint 540 NYŐGÉR ANTAL.
