Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Babura László: A böjtről
A BÖJTRŐL. 49 De ép ez a nagy tekintély volt romlásukra. A hatalom utáni vágy háttérbe szorított minden komoly gondolatot és a vallásos szigor, melyet addig követtek s melyre tekin- tólyük támaszkodott, alábbszállott és üres formasággá fajult. A nép kegyét és tiszteletét hajhászták csupán, a helyett, hogy Isten dicsőségére ügyeltek volna, vagy a maguk meg- szentelését mozdították volna elő, midőn a tömegtől bámulva, nyilvános helyeken osztották alamizsnáikat és végezték böjt- jüket kétszer hetenkint, hétfőn és csütörtökön.1 E szellemi pangásért feddte meg őket oly sűrűn az Üdvözítő. Sokkal komolyabb irányt követtek ezekkel szemben az essenusok. Ok a zsinagógából ugyan ki voltak közösítve, de azért Mózes híveinek vallották magukat és közös élet- módjukban sok aszketikus gyakorlatot találunk. Philo sze- rint minden kedvtöltést bűnösnek tartottak, s az önmeg- tartóztatást minden erény alapjának tekintették. De még ezeken is túltettek a therapeuták, kiknek életmódja tökéletesen megfelel a mi contemplatióval foglal- kozó, szigorúbb szerzetesrendeinkével. A Szentírás olvasása és elmélkedés képezte minden foglalkozásukat. Amellett szi- gorú böjtöt tartottak az egész héten át és csak szombati napon éltek jobb táplálókkal, de húst általában soha nem ettek, sem bort vagy más szeszes italt nem ittak. A zsinagó- gából ők nem voltak kiközösítve, csakis aszketikus élet- módjuk tartotta őket távol az emberi társadalomtól. Általában látni, hogy minél szorosabban ragaszkodtak az emberek az isteni kinyilatkoztatáshoz, annál több érzé- kük volt az aszkézis iránt. Az isteni kinyilatkoztatás elho- mályosulásával tűnik egyúttal az önmegtagadási szellem az emberekből. Testi élvezetek anyagias gondolkodásmódot teremtenek. Ennek pedig semmi fogékonysága nincsen a szellemi élet különböző fázisai iránt. Csak a testet gon- dozza, a szellemet pangani vagy egészen veszni engedi. Böjttel, önmegtagadással, önsanyargatással nem a testet, hanem a lelket erősitjük és fejlesztjük. 1 Traditióik szerint u. i. Mózes csütörtöki napon szállt fel Sina hegyére és hétfői napon tért onnét vissza. Hittudományi Folyóirat. 1903. 4
