Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Babura László: A böjtről
A HŐJTRŐL. 511 abstinere . . . hoc reddat pauperi, quod sibi non detrahit — mondja sz. Ágoston. Rendkívüli eseményeket, viszonyokat is mindig tudott az egyház méltányolni. így magyarázható meg Spiridion esete és a Szent- Írásra való hivatkozása. Theofil, alexandriai patriarchától is kérdezték egykor, tartozik-e a nő szülés után bőjtölni. Mulier si pepererit, debetne ieiunare Pascha vel vinum non bibere ? An a ieiunio absolvitur et vinum bibere per- mittitur, eo quod peperit ? — Resp. Excogitatum est ieiu- nium, ut corpus humile reddatur. Si ergo corpus in humili- täte et imbecillitate versatur, debet cibi et potus, quantum potest, esse particeps. — Felelete szépen illusztrálja az egyház gondolkodásmódját. Nem nyűgöt akar ő gyermekeire adni, mely még nehezebbé tegye a földi küzdelmet, hanem ellen- kezűleg oly eszközt kezükbe adni, melynek okos használa- tával megkönnyíthetik maguknak a földi zarándoklást, amennyiben ártalmatlanokká tehetik vele lelki üdvük ellenségeit. A böjt alóli felmentés említett okai még most is érvényben vannak. A scholastica érdeme, hogy e tekintetben napjainkban határozott rendszabályok léteznek. Ezek szerint a betegek és üdülők, a szegények, kik alamizsnából élnek, a nehéz munkával foglalkozók, _ az útban levők, ha az utazás fárasztó és szükséges, felmentve érezhetik magukat a böjt alól. A korra vonatkozólag sz. Tamás véleménye lett mérv- adó, mely szerint a böjti kötelezettség csak a betöltött 21. évvel kezdődik. J) Hanyatlás. Szomorú valóság, hogy az emberi buzgóság hamar lohad és ami eleinte könnyűnek látszott, idővel nehezére esik, sőt kivihetetlennek látszik. Az állhatatlanság ősszüleink szomorú hagyatéka a paradicsomból. Ha ők, kik annyi kegyelem birtokában voltak, nem tudtak egyetlenegy parancsot betartani, nem
