Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Hám Antal: A goel és a vérboszú az ószövetségben
504 DR. HÁM ANTAL. gőélság még ugyan fennállt, de hatalma csorbult, mert a gyilkosnak a király elengedhette a büntetést. Még tovább ment Jozafát, az ő reformjaiban szabályozván a »rokonság és rokonság« (םד־ץב פד*? vér és vér között Krón. II. 19, 10.) közötti villongásokat s ezek elintézését birákra bízván. (U. o. 5. kk.) Mindazáltal valószínű, hogy mivel törvényen alapult, mindaddig fenmaradt, míg a zsidó nép el nem vesz- tette önállóságát. A rómaiaktól végbevitt leigázás végre megadta neki is a halálos döfést, mikor a halálos Ítélet hozatala és végrehajtása a császár nevében Ítélkező hely- tartóknak tartatott fenn. (Ján. 18, 31.) Ott azonban, ahol a zsidók ezután is bírtak némi önállósággal, ha egyébként a törvények nem akadályozták, a gőélság tovább is fen- maradt. így Mohammed, midőn védő- és dacszövetséget kötött a medinai zsidókkal, határozottan megengedte nekik, hogy a vérengesztelés ősi szokását tovább is gyakorolhassák.1 Kolozsvár. Dr. Hám Antal. 1 L. Saurwaldt, Dissertatio de vindice sanguinis Hebraeorum. Jenae. 1662. — Michaelis : Mosaisches Recht. 2. Aufl. Reutlingen., 1793. —Saalschutz : Das Mosaische Recht. Berlin, 1846. — Jahn: Bihl. Archäo- logie. Wien, 1802. s egyéb újabb régiségtanokat. — Freib. K. L. 2. Aufl. 1883. II. köt. 945. kk. oszlop. Blutrache szó alatt. — Vigouroux : Dictionnaire de la Bible. Paris, 1900. III. k. 260. kk. oszlop. Gdél szó alatt. — Rieher: Die Blutrache und das Ius talionis im mosaischen Gesetze, (Katholik. 1902. évf. 312. kk. 1.) — Cathrein : Erkölcsbölcselet. Temesvár, 1901. II. köt. 102. k. 1.
