Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Babura László: A böjtről
47 légkörében fog állandóan tartózkodni, amit a böjti prae- fatio oly röviden és mégis szépen fejez ki: qui corporali ieiunio vitia comprimis, mentem elevas, virtutem largiris et praemia. A bojt eme fönséges rendeltetését senki sem értette meg inkább, mint Mózes, midőn Sina hegyére szállva 40 napon át bőjtölt, csak így érezvén magát méltónak Isten jelenlétére. (Exod. 24, 18. - 34, 28. Deut. 9, 9.) Az általa adott isteni törvény már egyenesen köte- lességévé teszi a választott népnek egy napot évenként különösen megszentelni és a magábaszállás és böjt által engesztelési nappá emelni. (Lev. 16, 29, — 23, 27.) Ez a bojt napnyugtától napnyugtáig tartott, vagy mint a későbbi rabbinikus magyarázatok előírták, az esti csillag meg- jelenéséig. A törvény által előírt böjtön kívül voltak azonban más böjti napok is, melyeket önkényt határoztak el részint valamely csapás emlékére,1 részint valamely bűnért való elégtételképen a megbántott Isten megengesztelésére,1 2 részint valamely különös kegyelem kiesdésére,3 vagy hálaadásul a vett kegyelemért.4 Hogy a böjti szellem ily élénk volt a választott népben, azon alig csodálkozhatunk, ha a prófétákra gondolunk, kik nem szűntek meg a népet erre figyelmeztetni. Álig van próféta, ki az isteni harag engesztelésére nem ajánlaná, sőt követelné a böjtölést. Hogy mennyire nem volt ez gyakran ínyére az eldurvult népnek, az isteni kinyilatkoztatástól elpártolt királyoknak, legjobban mutatja az az eset, melyet Jer. 36-ban olvashatunk. Baruch felolvassa Jeremiás jővén- dőlését, melyben a próféta az isteni harag és büntetés eltá- volítására szigorú böjtöt követel az egész néptől. Szavai nagy hatással vannak a népnél és a nép előkelőinél oly- annyira, hogy tanácsosnak vélik őt a király elé vezetni. 1 Zách. 7, 3. — Jerem. 41, 1. — Jerem. 52, 6. — Zách. 8, 19. 3 Judic. 20, 26. 3 Esther 4, 16. • Esther 9, 31. A BÖJTRŐL.
