Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 413 A bevezetések azonban távolról indúlnak meg és nehéz- késén közelednek a tételhez. Három beszédben fordúl elő példa, vagy történet; a kápolnaszentelési beszéd történe- tónek szépségét és helyénvalóságát már kiemeltük. Nem mondhatjuk ugyanazt a másik kettőről; az érdemes szerző, kitől még sok szép és jó prédikációt várunk, nem fogja rósz néven venni, ha emlékezetébe idézzük saját beszédei kapcsán, mit a retorikából a nélkül is tud, hogy a történetek elvonják a figyelmet a tárgytól, és hogy saját életük emlékeiből csak idősebb, nagytekintélyű egyházi fér- fiák hozhatnak fel példát vagy történetet. A nagy szónokok közül egyedül Nagy sz. Gergely pápa 38־ik homíliájában felhozott életemlékét ismerjük, melyben saját nővéréről és nagybátyja sz. Félix pápáról emlékezik meg. Az életemlék elbeszélése itt is úgyszólva háttérbe szorítja a szép beszéd hatását, ám amit a szónok elmond, közvetlenebb és hátú- sosabb, mint egy szép prédikáció. A kötet végén még három egyházi beszéd található, ezen három beszédről Írja a szerző: »Toldalékul. ízelítő készülő új munkámhoz.« A három beszéd közül az első alkalmi egyházi beszéd házasságkötésre. A második sz. Pál fordulásra, a harmadik sz. Péter és sz. Pál ünnepére szol- gáló prédikáció. Erre a két utóbbi beszédre még telje- sebben alkalmazhatjuk mit fentebb a vizkereszti, nagy- pénteki és szűz Mária névünnepére készült beszédekről mondottunk. Mind a két beszéd aranyszájú sz. János megfelelő beszédei nyomán készült oly módon, hogy azok- ról maga aranyszájú sz. János beszól hozzánk az ő tör- hetlen hitével, lángoló szeretetével, bűvös-bájos elragadó hangjával. El nem múló érdeme a szerzőnek, hogy egyházunk ezen legnagyobb szónokát a magyar egyház templomaiban bemutatja, zengzetes édes magyar nyelvünkön megszólaltatja. Hont-Yisk. Ke doh a János.
