Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 409 vagy mondjuk: az egyházpolitikai viták vagy 1896 óta lassan-lassan javulnak, erre vonatkozólag épen a legutóbbi években sok biztató jelenséggel találkoztunk. Végezetül Kudora tökéletes tárgyilagossággal és szak- avatottsággal méltatja és bírálja ezen időszaknak jeles szónokait, mint Simort, Sclilauchot, Hoclcot, Buschekot stb. s a kevésbbé jelentékenyeket. A végszó mellett befejezi e könyvet Vaszary biboros hercegprímást, két 1892-iki és 1896-iki klasszikus beszédének méltatása és jellemzése. Mindenki alá fogja írni Kudora következő szavait: »az ünnepély ele magasságához méltó szónok« a hercegprímás; a beszédek »tartalmuk magasztosságával, alaki szépségük és közvetetlenségükre nézve a próféták ihletett remekeire vallottak<: ;se mellett »a király és a nemzet szívét csodásán egyesítették«. Mindkét beszéd — írja Kudora joggal — Vaszary Kolost legnagyobb szónokaink sorába emelte. Miként a hittérítés korából fönmaradt beszéd, a halotti beszéd és könyörgés volt minden tekintetben a magyar szónoklat megnyitója és kincse, úgy ezen két beszéd a magyar nemzet élete fölött lezajlott események méltó záró- köve, s ha Isten úgy akarja »egy új, még fényesebb jövőnek első bevezető szava«. Mindebből következtethető, hogy Kudora munkáját nagy élvezettel és nem kevesebb tanulsággal olvastuk el. Mindenkinek, fiatalnak, öregnek melegen ajánlhatjuk. A fiatal egyházi szónok rendkívül sok nagybecsű útbaigazítást fog benne találni, s e mellett teljes világossággal fogja látni egyházi szónoklatunk fejlődését és történetét. S ne érdekelne ez kivétel nélkül minden egyházi szónokot, fiatalt vagy idősebbet? Tanulmányozása megszabadíthatja hibáitól, min- tákat állít eléje, amelyeket követhet, amelyeknek jélességein nevelheti nagyra a maga kiválóságát. Csak azt sajnáljuk, hogy Kudora könyvében nem ment túl az 1896-ik éven. A legutolsó évek biztató jelenségeinek méltatása lélekemelő hatással lehetett volna. Hisz meg- tehette volna ezt, mert munkája csak 1902-ben jelent meg; s ettől az a körülmény sem tarthatta volna vissza, hogy
