Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

407

jesen kiszorították, újabbak elhelyezését majdnem teljesen lehe- tétlenné tették. A folyóiratok prédikációi már a falusi nép szerényebb igényeit sem elégítették ki, nem emelték föl, nem nemesítették meg az evangélium örökirányu, a lelket föl- emelő eszméivel; elaltatták a katholikusöntudatot, az önérzetet, az egybetartozást. A nép húzódozott a prédikáció elől,, s ha mégis jelen volt, unatkozott; a müveit olvasóközönséget nem vonzotta a templomba a prédikáció; még a legkisebb falu- ban föltalálható értelmiség is kerülte a templomot.

Nagyon igaz nevek! S ez a példátlan siilyedés ekkor ér utolsó fokáig, amikor a hitetlenség, a hitközöny már a nép leikébe kezd furakodni, amikor az irodalom rendszere- sen ássa alá keresztény vallását, a mikor politikai és tudó- mányos viszonyaink fokozott erővel szolgálják a keresztény- télén irányt. Valóban megfoghatatlan a vakság, a nem- bánomság, a léhaság, a fölületesség, a könnyelműség, amelyek- kel nézték azokat az állapotokat, pedig több buzgalommal, több lelkiismeretességgel és készültséggel lehetett volna rajtuk valamit a korszellem ellenére is segíteni.

Igaza van tehát Kudorának a következőkben is: »A müveit közönség, a nép is éhezte az igazságot; tömegesen tódult Szabó Imre, Raynald Lajos, Simor János, Schlauch Lőrinc, Hock János, Ruschek Antal, Károly János szószéke köré; de nem akarta elfogadni azon lelki kenyeret, melyet a folyóiratok vagy ezekhez hasonló prédikácziókból tálaltak elébe.«

Annál lesújtóbb, másrészt tárgyilagosabb és higgadtabb Ítéletet nem lehet mondani azokról az úgynevezett szent- beszédekről és folyóiratokról. Min denn yie megbocsáthatat- lan kényelemszeretetet szolgált. S veszik észre olvasóink, hogy amaz illusztris nevek sorozatában milyen kevéssé van képviselve e lelkészkedő papság ? Túlnyomó részben egyház- fejedelmekről vagy más dignitáriusokról szól a megérdemlett dicséret.

Kudora — mint már megemlékeztünk róla — szintén tett javaslatokat az egyházi szónoklat föllendítésére, amelye- két ezen könyvében is joggal ismertet, mert hisz eme javas- latok nyomában (1891 óta) mutatkozik javulás ezen a téren,