Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Irodalmi értesítő

404

irodalmi értesítő.

részletesen, hogy katholikus egyházi szónokaink ebben a tekin- tetben is a nemzeti törekvések, vezérei voltak, hogy a francia forradalom alatt a dinasztia iránti hűség ápolói, a forradalmi eszmék ellensúlyozói, a magyar hadseregben a hazafias és vallásos eszmék buzgó hirdetői és az I. Napoleon elleni ellen- állás buzdítói lettek. A hivatalos történetírásnak és műve- ló'déstörténetnek is kell erről az eddiginél nagyobb mérték- ben tudomást szerezni. Kár, hogy könyvének terjedelme nem engedte, hogy ennek fejtegetésébe még mélyebben bocsátkozzék bele. A téma olyan szép, s annyira méltó Kudora kiváló tehetségéhez és tudásához, hogy monográfia szeri! földolgozása nagyon is érdemleges munka volna.

Martinovics apáton kívül tudvalevőleg nem akadt neves pap, akik a, róla elnevezett összeesküvésben részt vettek volna; csak kettőről tudunk, akik akkor szabad- kőművesek voltak, s akik már II. József idejében ahhoz a szektához tartoztak. Örvendetes, hogy ez az arány véghe- tétlenül csekély a magyar papság létszámához képest.

Ugyancsak minden időszak előtt Kudora, rövid, tömör, jellegzetes vonásokban számol be a vallási állapotról, min- denki belátja, hogy az szoros összefüggésben van az egyházi szónoklat állapotával, amannak sülyedése okozza emennek jelentéktelenségét, amikor csak viszonylagosan a többi sivár szónokhoz, sikerül egynek-egynek kiemelkedni. 1820—1850-ig mindent a nyelv és a hazafias érzés dominált; az erotikus lira már előbb is a papság köréből többet vonzott magához mint a szószék; másrészt soha annyi katholikus pap nem volt tagja az akadémiának, akiket legnagyobbrészt nyelv- fejlesztési (az egyházi szükségletekhez mérten) érdemükért és egyházi tudományukért választottak meg. Néhány jelleg- zetes, de értékes adatban mutatja be Kudora, hogy mit tettek akkor püspökeink és papjaink a magyar nyelvért, s külö- nősen az egyházi szónoklat magyar nyelvéért; a Nádasdy és Juranics püspökök példaadása tényleg följegyzésre méltó volt.

Ebben az időszakban nagy érdemeik vannak az egy- házi szónoklat körül Szalag Imre veszprémi kanonoknak, Guzmics Izidor, a nagynevű bencés apátnak és Scitovszkg