Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
358 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. óta kezdik újra sürgetni a reformzsinatok, hogy az ének- oktatás a papneveldékben újra foglalja el az őt megillető helyet. Tényleg újra nagy gondot fordítanak rá a külföld mintaintézetei, a római Germanico Hungaricum, a milánói borromei szeminárium, a párisi St. Sulpice intézet, a mar- seillei nagy szeminárium, a müncheni Gregoriarum 1865— 1893-ig 3842 Márkát költött egyházzenei irodalomra, zene- művekre, hangjegyekre. Hazánkban azonban, fájdalom, a legtöbb papneveldében még mindig mostoha gyermek az egyházi énekoktatás. Leg- több helyt klerikus tanítja, azaz csak beverklizteti a leg- szükségesebb dolgokat. Módszeres énekoktatásról szó sincs,, a gregorián ének mibenlétéről, szelleméről, rendszeréről, elő- adásmódjáról mit sem hallanak, sőt még egyházzenei litur- gikát sem tanulnak és így az énekre vonatkozó legfőbb liturgikus szabályokat sem ismerik. Egészen mellékes az a heti két félórácska a napirendben, azért mellékesnek tartják e tantárgyat is, annyival inkább, mivel az elüljárók sem sokat adnak rá. Innen van, hogy az énekóra sokhelyt merő mulatsággá fajul. Pedig hogy mily fontos az egyházi ének, kitűnik a régiek tanredjéből és a papnevelés egész tör- ténetéből. Hiszen a pap az első és fő liturgikus énekes, ő énekli az ünnepélyes istenitiszteleten a legfőbb intonatiókat és ének- részeket. Ám a nálunk divó énekokoktatás mellett termé- szetes, hogy legtöbbször a pap éneke valóságos karrikaturája a legfenségesebb liturgikus éneknek, az előirt gregorián dallamoknak. Azért nálunk, fájdalom, míg ma is jogosult Bona biboros 1 szemrehányása: Ut fatear, quomodo revera est, pudet me, plerosque ecclesiasticos viros totius vitae cursu in cantu versari, ipsum vero cantum, quod turpe est ignorare. Nagyon ránk férne dr. Heinrich, mainzi püspök szigorú rendelete.2 Igaz, nagy baj hazánkban, hogy sem elemi, sem közép- iskoláink ónekoktatása nem kielégítő, s így megfelelő elő1 De cantu ecclesiastico §. 3. m. 1. ־ Havi Közi. 1891. 108.
