Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 347 alakjában, nem az empirikus természetet kell utánoznia, hanem eredeti ősképeiben kell azt szemlélnie, amilyen ere- detileg volt es amilyennek lennie kellene. A keresztény vallás hozta meg a bukott embernek a megváltást és ezzel a művészetet is megváltotta. Mert ha a művészet az eszménynek testi burkolatban, a végtelennek a végesben, a mennynek a földiben való ábrázolása, akkor a kereszténységgel a művészetre egy új, egy magasabb kor- szak köszöntött be, és pedig annyival magasabb, amennyi- vei magasabban áll a keresztény vallás tanítása Istenről és a világról, mint a pogány ókor tanítása. Az egyház szertartásaival, isteni tiszteletével az ókor utáni keresztény Európa művészetének anyja és nagyra- nevelője.1 Az egyház a művészet csarnoka, szolgálatába szegődtek, illetve az ő szolgálatában nőttek nagygyá mind, úgy a képzőművészetek, az építészet, szobrászat, festészet,, mint a szépirodalom (egyházi hymnologia. a dráma is a mysteriumok szülötte) és a zene is tőle merítették életere- jöket. A művészetek ezen szövetségből erőt, megnemesedóst merítettek, felemelkedtek. Midőn tevékenységöknek legjavát neki szentelték és vele szövetkezve közreműködtek az embe- riség fölemelésére, megnemesítésére a legmagasabb ideálnak szolgálván, akkor tették az emberi nemnek a legjobb szol- gálatot. Az ókori művészet is a szépet iparkodott ábrázolni, az ói’zéki szépet, a teremtményeket, továbbá az emberi és az isteni szépet is megkísérlő ábrázolni, és elérte a plasztika tetőpontját. A keresztény vallás sokkal magasabb ideálokat hozott és ezáltal megérleló a legideálisabb művészetnek, a festészetnek virágkorát. A keresztény művészet minden művészet tetőpontja és egyben a legnépszerűbb művészet, mert a közös élő hit, istentisztelet és világnózlet kifejezője. A liturgia és a művészetek kapcsa szót nem törhető, már az ószövetségben maga Isten hívta a művészetet a szentély szolgálatára (Evőd. XXXI. 2־. kk.) Azért napjainkban amily 1 Hettinger id. mű XVII. levél.
