Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Nyőgér Antal: A tévedés mint házassági akadály
258 NYŐGÉR ANTAL. megmaradt a pogány római birodalom törvényeiben mind- addig, míg a pogányság erejének teljes hatalmában meg volt. A kereszténység második századának végén ólt Papiniánus római jogtudós törvénymagyarázatában azt írja: hogy »a Julius-féle törvényalkalmazásának helye van a szabad személyek között elkövetett házasságtörés és erőszaktétel eseteiben, ami azonban a rabszolgákat illeti, ennek a törvénynek ezek között helye nincsen«.1 Mi az oka ennek, a bűn megtorását kizáró törvény- nek? Tán kímélet, szelídség? Épen nem, — a legridegebb megvetést törvényesíti itt a pogányság szelleme a letiport rabszolga irányában. Keményen bünteti a pogány törvény a házasságtörést ott, ahol házasság van, de a rabszolgák között azért nem bünteti; mert a pogányság a rabszolgák között házasságot egyáltalán el sem ismert, nem sokkal tartván ezeket többnek az állatoknál. Antoninus Pius (138—161.) római császár, akit mély gondolkozásáért életírói filozófus melléknévvel tiszteltek meg, jó szivéért pedig népe őt piusnak, kegyesnek nevezte el, a rabszolgákat illető törvényt adott ki,-' amelynek értei- móben őket, ha uraik mód felett kegyetlenül bántak velők, elvették zsarnok gazdáiktól és másnak adták el; de ugyan- ezeknek a házasságát még e kegyes és bölcselő császár sem ismerte el igazi házasságnak. Antoninus Pius után az egy századdal későbben uralkodó Alexander Severus császár idejében is csak így maradt az állapot, mert hiszen a Paulus híres római jogtudós által készített törvénykönyv is csak együtt lakásnak állapítja meg a rabszolgák házasságát és még azt az állapotot is, ami egy szabad és rabszolga között életközösségileg létrejött, csak contuberniumnak, együtt- élésnek, ágyasságnak1 * 3 nevezi; minthogy szerinte még az 1 Lib. 48. L. 8. Tit. 5. »Inter liberas personas adulterium stuprumve passas Lex Julia locum habet: quod autem ad servas pertinet non.« a I. L. 2. ff, de his. qui sui vel alieni juris sunt. 3׳Lib. 2. Sentent. recept. Tit. 19. n. 3. »Inter servos et liberos matrimonium contrahi non potest, potest contubernium.«
