Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Babura László: A böjtről
DH. BABURA LÁSZLÓ. Constitutiók már idézett kánonja. Eustathiust is anathemá- val sújtotta a gangrai zsinat 341 körül, mivel a vasárnapot böjti nappá akarta tenni, másrészt meg a többi egyházi böjtöt semmibe, sem vette. Mindez mutatja, hogy az egyház szigorúan ragaszko- dott az általa megállapított böjti rendhez és nem engedett parancsain, törvényein csorbát ejteni. Még világosabban mutatja ezt Aerius tana, aki azt követelte, hogy a böjt ne legyen bizonyos meghatározott napokhoz köve. »Mert ha bőjtölni akarok, magam választok ahhoz szabadon egy napot és szabad akaratból böjtölök.« 1 El is vetette az egyházi böjtöt és a nagyböjtben »mikor nálunk önmegtagadások, önsanyargatások, csak száraz ételek élvezete, ima, böjt stb. vannak napirenden, akkor ők kora reggeltől húst és bort élveznek« — írja róluk sz. Epiphanius Panarionjában. Tehát a böjt idejéről és módjáról egyházi törvények intézkedtek. Ezeket akarta Aerius hatályon kívül helyezni s azért vonta magára az egyházi átkot. Helyi szokásokat, törvény erejével nem biró intézményeket nem védett az egyház a legszigorúbb 1'endszabály érvényesítésével! 2. Tartama. A nagyböjt 40 napi tartama mellett szól legtöbb ada- tunk. Mindenekelőtt az Úr Jézusnak példája volt mérvadó a böjt tartamára nézve, amint azt fönnebb kifejtettük. A reGOaQay.oi’Ti/ quadragesima elnevezés is nyilván 40 napi tartalomról tanúskodik, amint a hasonalkotású mvTey.oOTij a husvéttól pünkösdig terjedő 50 napi időtartamról szól. A szentatyáknál nem is fordul elő más szó a nagyböjt jelzé- sere és Socrates történetíró az Y. században — kiről még alább szólunk — csodálkozásának ád kifejezést, hogy azok is, kik a tartamra nézve eltérnek a 40-es számtól, mégis quadragesimáról beszélnek. Tényleg volt is eltérés e napok számlálásában. Annyira 246 Liemke i. m. 74. 1.
